Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Virág naplója


nomenestomen [186356 AL], gazdája Virág
ÖNÉLETRAJZ (nem az enyém) :)

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/186356
ÖNÉLETRAJZ (nem az enyém) :)

A nevem Géza. 3 és háromnegyed éves, fehér baknyúl vagyok. Két testvéremmel egyetemben egy kies, alföldi tanyán láttam meg a napvilágot.
Születésem pillanatától egyetlen vágyam volt csupán: kivenni a részem fajom szaporításából. A sors és gazdám azonban keresztül húzta számításaim. Kéthetes koromban leválasztottak anyám emlőjéről, és egy kényelmetlen, huzatos dobozban egy kisvárosi vásárra kerültem. Gazdám túladott rajtam néhány színes papírfecniért cserébe, ami- úgy tűnik- az emberek számára különös jelentőséggel bír, holott az íze kimondottan visszataszító. Újdonsült gazdám Tibike nevű gyermekének szánt ajándékba. Egy városszéli panellakás gyermekszobája lett új otthonom, ahol a padlószőnyegen kívül semmi zöldet nem leltem. Tibike szívébe azonnal beloptam magamat: pufók kis kezeivel magához szorított, becézgetett, dédelgetett, szülei pedig az ajtóban örvendeztek, milyen szép is ez, hogy végre van kivel játszani a gyereknek, ők meg nyugodtan tévézhetnek. A kisfiú szeretet azonban hamar különös irányt vett: örömét immár abban lelte, hogy megpróbálta eltávolítani bizonyos végtagjaimat, körbe-körbe kergetett a lakásban, és ha utolért, kacagva a földhöz passzírozott. Csoda-e, hogy egy deka nem sok, annyi szárazanyag sem maradt bennem? Gazdáim megelégelték kínszenvedéseimet, meg hogy a gyerek sikongatása miatt nem hallják a tévét, és merő állatbaráti szeretetből szabadon engedtek a végtelen játszóterek és a kincsekkel teli szemeteskukák vadonjában.
A mai napig sem tudom, hogyan találkoztam a város szélén prédáló üregi nyulakkal, de a vidéki rokonok szívélyesen befogadtak. Így hozott össze a sors Irénnel. Ivarérett életem legszebb esztendeje következett: csak a szerelemnek éltem. Gyermekeim számlálatlanul jöttek világra, ám a temérdek éhes száj etetésére már nem volt elég a mező. Irén egyre gyakrabban, és egyre agresszívabban próbált rávenni, hogy vállaljak részmunkaidős állást. Először az egészségügyben próbálkoztam, kísérleti nyúlként azonban nem várt rám nagy karrier. Egy új vízhajtó tesztje során betelt a pohár- pályát módosítottam. A szolgáltató szektorban helyezkedtem el, mint húsvéti nyúl. Ez szintén megviselte amúgy is legyengült szervezetemet. A gyerekek nem átallottak azzal próbálkozni, hogy meglovagoljanak, minek következtében megroppantak a csigolyáim, a sok pacsulitól tüdőtágulásom lett. Szexuálisan életem romokban hevert, Irén teljesen elhidegült tőlem. Végső kétségbeesésemben drasztikus lépésre szántam el magam: eladtam a lábamat kabalának. Először csak a bal hátsót, majd a jobbat is. Irén megcsalt, lelépett egy fiatalabb baknyúllal, magamra hagyva számlálatlan gyermekemmel.
Itt tartok most. Egyedül nevelem csemetéimet, és nincs egy répám sem. Néha arra gondolok, jó lenne egy társ, aki az üregben mellém bújik a hideg, téli éjszakákon, de már nem futhatok a nők után- nincs mivel. Csak abban bízom, gyermekeimnek jobb élete lesz. Apropó, nem ismernek egy jó szűcsöt, aki igényt tartana egy jó állapotban lévő, fehér nyúlirhára?



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat