Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Virág naplója


nomenestomen [186356 AL], gazdája Virág
2009-05-25

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/186356 		2009-05-25

Jajj, de egy undok dög vagyok.
Mostanában gyakorlom a nem-et mondást. És ezzel nem szoktam örömet okozni. De mindettől függetlenül nem bánom, mert bizony szükség van rá. Nekem is és másoknak is.
Hajlamosak az emberkék elkényelmesedni, követelőzni, lesajnálni. Én meg ezt nem nagyon szeretem. Így aztán lépten nyomon kinyitom a pofám. Persze nem vagyok bunkó, odafigyelek. De valahogy így is olyan nyers éle van a szavaimnak. A zsiger...

Holnaptól megint megyek egy kicsit dolgozni. Nehogy nagyon elszokjak tőle. Jujj de jó lesz. Mehetek beosztani (de utálom), de legalább nem 12 órázom.
Na meg elvileg most kell majd megkapnunk a fizukiegészítést. Jól is jönne. Meg kell vennem a jegyeket a nyári programokra. Soundra nagy valószínűséggel vasárnap megyek, és nagyon úgy fest, hogy kimegyek a Sziget-re is Oakenfold-ozni. Plusz, ha ez nem lenne elég nagy érvágás a számlámnak, akkor veszek egy bringát is. Kinéztem már, hogy melyiket szeretném, de nagyon viszik. Meglátjuk. Aztán adios bkv!
Jah, amúgy amióta a futópad nem funkcionál (Khmm!!! - asszem most húzom ki a gyufát) ki kellett találnom valami alternatívát. Így aztán súlyzózok. Na csak finoman és gyengéden. :) Mindenesetre mindkét karomban bizsereg az izomláz.


Ez nagyon tetszett (egy kis nevetés a görcsölés közepette):

.../
Elhaladtam az ajtó előtt, és számoltam neki a másodperceket, miközben mentem. - Egy Mississippi… két Mississippi…
- Hol van az árvíz, blöki? – morogta Rosalie.
- Tudod, hogy tudsz vízbe fojtani egy szőkét, Rosalie? – kérdeztem anélkül, hogy megálltam volna vagy megfordultam volna, hogy lássam őt.
- Ragassz egy tükröt egy tócsa fenekére.
Hallottam Edward kuncogását, amikor behúztam magam mögött az ajtót.
- Ezt már hallottam!- kiáltotta Rosalie utánam.

Túl nagy remény volt, így, hogy a szobában mindenkinek szuper hallása volt, hogy ne hallják meg, ahogy korog a gyomrom.
- Rosalie, miért nem hozol Jacobnak valamit a konyhából? – kérdezte Alice. Most nem lehetett látni, ugyanis csendesen üldögélt a fotel mögött.
Rosalie hitetlenkedve nézett arra a helyre, ahonnan Alice hangja jött.
- Kösz, Alice, de nem akarok olyat enni, amibe Szőkécske beleköpött. Nem hiszem, hogy túl jól reagálna a testem a méregre.
- Rosalie sosem alázná meg Esmet azzal, hogy ilyen vendégszeretet hiányosságot mutatna.
- Persze, hogy nem. – mondta Szőkécske édes hangon, ami gyanakvásra késztetett. Felkelt és kilibbent a szobából.
Edward felsóhajtott.
- Elmondod, ha mérget rak bele, ugye? – kérdeztem.
- El. –ígérte Edward.
És valamiért hittem neki.
A konyhából hangos csattogás és – furcsán – a rongálás ellen tiltakozó fém hangja hallatszódott ki. Edward ismét felsóhajtott, de egy picit mosolygott is. Aztán Rosalie visszatért, mielőtt időm lett volna gondolkozni rajta. Egy önelégült mosollyal egy ezüst tálat tett le elém a földre.
- Nesze, korcs.
Egyszer talán egy mixer tál lehetett, de addig hajtotta vissza, mígnem szinte teljesen úgy nézett ki, mint egy kutyatál. Lenyűgözött a szaktudása. És hogy még a részletekre is figyelt. Belekarcolta az oldalába a Fido szót. Kiváló kézírás.
Mivel jól nézett ki az étel – vagdalt, nem kevesebb, és egy nagy, hajában sült krumpli minden hozzávalóval – megköszöntem Szőkécskének.
Felhorkantott.
- Hé, tudod, hogy hívják azt a szőkét, amelyiknek agya van? – kérdeztem, aztán folytattam rögtön – Golden retriever.
- Már ezt is hallottam – mondta, immár mosolytalanul.
- Akkor még próbálkozom – ígértem, aztán nekiálltam.

A baba, a baba. Csak az számított. Bella élete egy aprócska részlet volt számára csupán – lényegtelen.
Edward arca hófehér lett. Keze ökölbe szorult.
Teljesen egocentrikusan és változatlanul, Rosalie ledobta magát a székbe, háttal neki. Edward előre dőlt, guggolásba ereszkedve.
- Engedd meg nekem. - javasoltam.
Megállt, felhúzva egy szemöldökét.
Hangtalanul felemeltem kutyatálszerű edényemet a földről. Aztán egy gyors, erőteljes csuklómozdulattal olyan keményen Szőkécske tarkójához vágtam, hogy – egy fülsértő csattanással – kilapult, majd átpattanva a szobán letörte a vastag korlátpillér gömbölyű tetejét a lépcső alján.
Bella megrándult, de nem ébredt fel.
- Buta szőke – dörmögtem.
Rosalie lassan felénk fordította a fejét, szeme lángolt.
- Kaját. Dobtál. A. Hajamba.
Megtette.
Felpattantam, elhúzódtam Bellától, hogy ne ébredjen fel a rázkódásra, és annyira elkezdtem nevetni, hogy kifolyt a könnyem. A fotel mögül hallottam Alice csilingelő nevetését becsatlakozni.
Meglepett, hogy Rosalie nem támadott meg. Pedig arra számítottam. Aztán rájöttem, hogy a nevetésem felébresztette Bellát, pedig a leghangosabb részt átaludta.
- Mi olyan vicces? – motyogta.
- Kaját dobtam a hajába, - mondtam neki, majd ismét röhögtem.
- Ezt nem felejtem el, kutya. – sziszegte Rosalie.
- Nem nehéz törölni egy szőke memóriáját, – vágtam vissza. – csak fújj a fülébe.
- Keress új vicceket. – mondta élesen.
/...

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat