Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Virág naplója


nomenestomen [186356 AL], gazdája Virág
gyengék vagyunk nagyon

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/186356
gyengék vagyunk nagyon

Csá!
Frnakó egy napom volt. Meg kell örökíteni. Csak azért is, mert így majd mindenki, aki olvassa, talán jobban megvóbecsüli azt, ami napjaik legtöbbjén megadatik nekik. Az egészség. Bizony.
Tegnap este óta folyamatosan romlott az állapotom. Az egész egy kis hátfájással indult, ami reggelre durvává vált. Se fekve, se állva nem bírtam megmaradni. A délelöttömet azzal töltöttem, hogy hánytam és azon morfondíroztam, hogy hogyan fogok lábra állni és elmászni az ügyeletre. Szerencsére cyvyke itt maradt velem. Nélküle valszeg szart sem értem volna el ma. Kábé délkörül eljutottunk az ügyeletre. Persze a dokinő sehol. Késett vagy 30-40 percet. Majd mire befutott és megnyomkodott, azzal jött nekem, hogy húzzak le a sebészetre, mert ez vakbélgyanús. Lementem. És kikaptam egy mogorva indiai ürgét, aki miután megint ugyanúgy szétnyomkodta a hasamat és csodálkozott azon, hogy a második sorozatos nyomkodás után már a hasamat is fájlaltam, közölte, hogy ez nem vakbél és elküldött a nőgyógyászhoz meg az urológiára. A nőgyógyász szerint ez nem nőgyógyászati gond, de ha már ott voltam, lebaszott, hogy miért nem járok rákszűrűsre és gyorsan megcsinált egyet. Az urológus meg... egy segg. Enyhén bunkó, lekezelő faszfej. Szal ott az asszisztens nőcivel kommunikáltam. Az eredméyn? Ezt nem okozhatja egy felfázás. Leküldött a rheumatológiára. Na itt töltöttem el a gyönyörök 2 óráját. (Mindeközben folyamatosan fájt a derekám, már ha levegőt vettem, akkor is.) Mire egy rakat múmia után bekerültem, a rheumatológus csaj alaposan megtornásztatott meg újfent megnyomkodott és közölte, hogy nem talál semmi bibit. Mehettem vissza a sebészetre. Miközben ott üldögéltem cyvykével, észrevettem, hogy elkezdett múlni a fájdalom, már nem éreztem állandóan, csak ha mocorogtam. Odabent szerencsére a hindu manus helyett egy jókedélyű pocakos krapek fogadott, aki elődeihez hasonlóan nem tudott igazán mit kezdeni a panaszaimmal. De persze ő is megnyomkodott, meg belenézett a számba. Akkorra már annyira dehidratált voltam, hogy a nyelvemhez tapadt a vizsgáló pálcikája. Mókás. Így aztán este 7-kor eljöttünk és persze már egy gyógyszertár sem volt nyitva a környéken, hogy flectoros tapaszt vegyünk. Jah, és nem írtak fel hányinger csillapítót, mondván, hogy mivel a hányás a test természetes vdekező mechanizmusa, így azt nem szabad visszafojtani. "Hányjon egy jó kiadósat!" Itt majdnem válaszoltam. De aztán átfutott agyamon, hogy nem karok további nyomkodásoknak kitenni magam, így átmentem bológatósba és iszkoltam haza. Most ott tartok, hogy muszáj volt innom. És még nem jött vissza. Egy kis levest is leküldtem. Még az sem akar visszaköszönni. Holnap meg mehetek melózni, mert ha nem megyek be, elcsúszik a meló. És az nagyon nem jó. Remélhetőleg nem esek vissza. Tekintve, hogy nem tudják mi bajom van és gyógyszerhz sem jutottam, csak a saját szívósságomban bízhatok. Hát hajrá!



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat