Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Virág naplója


nomenestomen [186356 AL], gazdája Virág
Nem tudom behozni magam... ;)

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/186356
Nem tudom behozni magam... ;)

Március 19. Szombat II. felvonás (I-ért kanyarodj a tegnapi naplómhoz)
Szóval eme kis csapattal másztam végig az egészen, 20 brosúrát begyűjtve, mígnem elérkezettnek láttuk az időt, hogy végre belessünk az ékszerkiállításra is. Nők volnánk, vagy mi. Rögtön az első kanyarnál kibe ütköztünk? Na kibe? Igen. A banyába. Valami förtelmes nyakláncot próbálgatott (2-3 centis fehér és kék kavicsok váltogatták egymást 1 méteren) és persze rögtön kiszúrt minket. "Mi a véleményük?" Azt hittem beleröhögök a pofájába, de belegondolva a ténybe, hogy idén még le kéne nála vizsgáznom, inkább visszafogtam magam és átadtam a szót sorstársaimnak. Úgy 10 másodperc után Nóri kinyögött valami olyasmit, hogy sötétebb ruhához jobban állna, de így sem csúnya. (Ez volt az a pillanat, amikor áldottam az eget, hogy Nórit a brancsunkba vezérelte.) A banya persze nem dobott hátast a véleménytől, inkább tovább billegett a tükör elött. TŰNÉS CSAJOK!!! Hihetetlen gyorsasággal elszublimáltunk. Mint késöbb megtudtuk, a nyaklánc úgy 30 000-t kóstált. Ez tényleg elmebeteg. Vajon megvette?
2-kor végeztünk az egésszel, amit a lábam is érzékelt. Csöppet fájt. Semmi gond, nemsokára hazaérek. Hja! Csakhogy nem gondoltam bele abba, hogy Mókuslekvárom túrát szervez. Tudvalevő ugyanis, hogy 20-án vagyunk félévesek!!! De megegyeztünk, hogy ma talizunk, mert mindketten Pesten leszünk, meg aztán vasárnap tanulni kell. Hát persze. Szóval fájó lábbal (és hassal), kicsit fáradtan és ziláltan, de megjelentem a Treffungs-punkt-nál. Felvázoltam, hogy rettenetesen ki vagyok éhezve valami fincsi sütire, így aztán felkerekedtünk az Oktogon felé. Útközben sikeresen felhúztam valami aprósággal, aminek következtében teljes kussba burkolózott. Nagyszerű! Nekiálltam legyürkőzni minden fájdalmamat és mosolyogva megpróbáltam felvenni vele a kapcsolatot. 30 percembe került mire kifakadt. Teljesen kész volt, kikészítették az idegeit az elmúlt héten. Én meg türelmesen végighallgattam, aminek az lett az eredménye, hogy utána folyamatosan a bocsánatomért esedezett, amiért olyan szemét volt velem és hálálkodott, hogy meghallgattam. A fenébe is! Mi másért vagyunk egymásnak? Ennek örömére bevetettünk magunkat a Mozart kávéházba és besütiztünk. Ezután vissza a Nyugatihoz és onnan ki a Margitszigetre. Mindezt gyalog! Azt hittem beszarok, úgy fájt a lábam, de megfogadtam, hogy ma nem panaszkodok. Dumáltunk aztán visszakísért a vonatomhoz. Miután elindult a vonatom, rémület fogott el, hogy megint egy picsajáratra sikerült felkapaszkodnom. Aztán örömmel nyugtáztam, hogy bekészítettem az Evanescence albumomat, így no para. Csakhogy idő elött kikészítettem, aztán hallgathattam, amint a mellettem ülő 2 (17 év körüli) kiscsaj előadja a Shrek 2-ből azt a jelenetet, amikor Shrek és a Szamár azon veszekednek, hogy messze van-e még a célállomás. A végén már ott tartottam, hogy egy kicsit "besegítek" nekik, csakhogy jobban pörögjenek az események. Szerencsére nemsokára lepattanhattam a vonatról. Hurrá! Újra a fájdalom!!! Alig bírtam hazabotorkálni. Ne tudjátok meg milyen állapotban volt a lábam, amikor vetettem rá egy pillantást...




Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat