Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Virág naplója


nomenestomen [186356 AL], gazdája Virág
Elvonókúra

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/186356 		Elvonókúra

Kinyiffant 31-én a net a vihar miatt és ezek a nyavalyások máig nem hozták rendbe! Grrr... Nah mindegy.
31-én kitörő lelkesedéssel fogadtam az újabb adag havat. Rögtön tűztem is ki, havat lapátolni. Hihetetlen, hogy mennyire tudom élvezni. Eme nagy élvezkedésemet kiszúrta a szomszéd gyerek és úgy gondolta, kijön egy kicsit bosszantani. Annyit kell róla tudni, hogy 14 lesz, öcsém jóbarátja és ímádok szórakozni vele, mert mindig veszi a lapot és sosem sértődik meg. Szóval látta, hogy épp ráérek és elkezdett hógolyókkal dobálni. Felhívtam rá a figyelmét, hogy jobb lesz nem kekeckedni, mert nálam van a hólapát és avval nagyot lehet ütni. Semmi változás. Jól van. Felkaptam egy nagy adag havat és rázúdítottam. Ez így ment 4-5 forduló erejéig, aztán rájöttem, hogy oké, hogy a gyerek egy hónapig vakarja majd a pulcsijából a havat, de nekem ez baromi fárasztó. Így letettem a lapátot és megpróbáltam szabad kézzel védekezni. Mi lett ennek az eredménye? El akartam kapni a lendülő kezét, de összeütközött az öklünk. Jobbanmondva az ő ökle az én kisujjammal. Kicsit meglepett a tény, hogy ujjacskám 90 fokos szöget zárt be a többivel, de mivel nem vagyok egy nyafogós fajta, tudomásul vettem. Nah ja. De arra nem gondoltam, hogy fog ez fájni másnap. Végülis nem vészes. Nem dagadt be és egész emberi a színe, szóval megmaradok. Közben öcsémet hazaküldték a suliból, mert majdnem lehányta a népet puszta emberbaráti szeretetből, így én ápolgattam a lelkét.
Aztán néhány napja megnéztem egyik kedvenc filmem (Az ötödik elem) és rájöttem, hogy le kéne állni a túlzott videózással, mível kivülről fújom a szöveget. Sebaj, nem vagyok analfabéta, szívesen veszek könyvet is a kezembe.
Pénteken meg bevállaltam egy kiadós kis korizást. Azaz inkább a barátnőim vállalták be. Velem. Az első 2 percben szoktam a pingvin-életmódot, aztán belendültem... A csajok (szegénykéim) még csak most tanultak. Miután Melindának sikerült 30 perc alatt 1 kört megtenni, úgy gondoltuk Zsuzsival, hogy kezelésbe vesszük a leányzót. Kétoldalról megfogtuk a mancsát aztán uzsgyi. Hehe. Ebből az lett, hogy 5 perc múlva bocsánatot kért tőlem, amiért már másodszor roppantotta meg valamelyik újjam. ????? Igen? Meg se éreztem. Lehet, hogy el kéne menni a dokihoz? Ezek után megint a Burger Kingben kötöttem ki, ahol csatlakozott a csipetcsapathoz a barátom is. Itt jobbnak látták a csajok, ha továbbállnak. Így a délután hátralévő részén (is) jól szórakoztam. Tudni kell uramról, hogy vásárlásmániás. Főleg ruha-ügyben. Szóval végigmásztuk a Westendet és a végén már ott tartottunk, hogy átragasztotta rám ezt az őrületet. Még mázli, hogy nem volt nálam elég pénz. Bár nagyon foglalkoztat a gondolat, hogy valamelyik nap benézek... Na de kanyarodjunk vissza az estéhez. Már épp indultunk volna a vonatomhoz úgy negyed 7 körül (csodálkoztam, hogy ilyen sokáig kibírt a lelkem), amikor megcsörrent a telefonom. Csábított a gondolat, hogy nem veszem fel, de mível tisztelettudónak neveltek, felkaptam. Drága nagyikám volt az. Az apai ágú. Mikor szándékozom beugrani hozzájuk? Mondjuk holnap? Vagy holnapután? Akkor kellett volna látni az arcom. Tudni kell a nagyszüleimről, hogy gyakran totál elviselhetetlenek. Tipikus értelmiségiek, akik megpróbálják a kis unocikat elég rendesen befolyásolni. Ez az amit én nem nagyon díjazok. Elég sok a balhé is emiatt. Mindegy. Tisztelettudásomnak köszönhetően kedvesen annyit mondtam, hogy talán holnapután. Miután befejeztük és meggyőződtem arról, hogy letettem a telefont, szídkozódtam egy kicsit. (Volt már abból bibi, hogy elfelejtettem erről meggyőződni és elküldtem valakit a picsába.) Régen beszéltem már ilyen csúnyán. És ilyen hangosan. És ilyen forgalmas helyen. :) Elbűvölően nőies lehettem. De ezzel még nem ért véget a nap. Ugyanis lekéstem a vonatom. Következő egy óra múlva. Ekkor jött a második felvonás... Párom (nem szeretem ezt a szót), aki remekül állta a sarat, azt ajánlotta, hogy inkább menjek át az Árpád-hídhoz és üljek fel egy buszra. Rövid töprengés után megszavaztam az ötletet. Azzal búcsúzott, hogy vigyázzak magamra és hogy írjak neki sms-t, ha egyben hazaértem. Kezd megismerni? 15 perccel hamarabb értem haza, de az életemből elvesztettem vagy 2 évet. Másnap aztán bocsánatot kértem tőle a kirohanásomért.
Azóta túl vagyok a nagyszülőkön is. Nem volt éppen zökkenőmentes. Főleg az ebéd. Nagyapám megint elkezdte szídni az apámat. Két szemét mondat között rám pillantott, hogy lemérje a hatást. Most valahogy nem volt kedvem igazat adni neki, így azt tükrözte az arcom, amit éreztem. Ettől meghökkent. Ezt ímádom! Azt hiszi, hogy bármivel beletiporhat a lelkembe, de én egy pillantásommal meg tudom semmisíteni. Sajnos ezzel csak ritkán élhetek, különben a sok használattól elveszne a hatás. Mi volt a reakció? Rideg arccal: "Tudom, hogy nem tetszik ez neked, amit mondok, Virág!" bla-bla. Akkor minek fárasztod magad bogaram? Ezek után beült a csend. Persze morgott még később, de lesz**om. Könyvet kéne írnom a családról. Összedobjuk Bary?
Van net!

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat