Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Virág naplója


nomenestomen [186356 AL], gazdája Virág
2011-02-10

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/186356 		2011-02-10

Nem tudom, hova fogom ezt feltenni. Vagy hogy felteszem-e egyáltalán. Mindenesetre leírom. Mert elmondani nem tudtam. Pedig akartam, csak nincs érdeklődés. Én pedig nem akarom elfelejteni. (És félő, hogy el fogom, mert szerintem nincs minden rendben odabent, de erről majd talán máskor.)
Nem, semmi komoly. Csak ellaposodó új és átmenetei életemnek (igen, tudom, hogy én választottam ezt az utat és ez nem volt rossz választás) ez lehetne egy kezdeti fordulópontja.
Szóval...
Túl vagyok egy újabb körön. Bár a "túl vagyok rajta" kifejezés olyan rosszul cseng, hiszen még élveztem is. Betegesss... :D
Hétfőn csörgött a telefon, hogy ráérek-e másnap délután. Rá. Valahogy beiktatom 2 kattintás közé.
Annyit érdemes tudni a melóról, hogy német élelmiszer kereskedelemmel foglalkozó multi keres asszisztenst.
Igazából akkor valahogy púpnak éreztem a hátamon és nem is nagyon izgattam magam amiatt, hogy ezen megint mennyi minden múlhat. (A múltkori pofára esésem óta nem bizakodom. Lehengerlő voltam és 100-at nyújtottam. De valószínűleg valaki még a nyelvét is elővette és jó mélyen betolta, vagy szimplán valakinek a valakije volt, így vesztettem.)
A telefon utáni 1 órában összeszedtem a cuccokat, amik kellenek, kikészítettem a ruhám és megnéztem, hogy jutok oda. Ennyi. Nem izgultam, nem néztem át kérdéseket, nem németeztem és nem angoloztam. Szartam bele.
Másnap nekivágtam az útnak. Hét ágra sütött a nap és sajnáltam, hogy interjúra kell mennem a világ végére ebben a gyönyörű időben, amikor valahol a susnyásban kéne heverésznem a szabad ég alatt. Pikk-pakk kiértem és volt még negyed órám kezdésig, így süttettem magam a napon. Közben figyeltem, hogy hozzám hasonló csajok vonulnak befelé az épületbe, de nem izgatott. 5 perccel idő előtt elindultam én is befelé. Felérve az irodába, elém szaladt egy nőci (semmi bemutatkozás) és elkezdett beterelni egy üvegfalú irodába, ahol már 6-an lázasan körmöltek egy hosszú tárgyaló asztalnál. Jól nevelt módjára köszöntem nekik is, páran vették a fáradtságot, hogy felnézzenek, de egyik sem nyekkent. Hát jó, lehet így is hozzáállni a dolgokhoz. Én is kaptam egy 2 oldalas ívet, amit ki kellett töltenem. Közben jöttek még páran. Már a második lap felénél jártam, amikor megérkezett 2 ügyvezető és elkezdték beszedni a lapokat. Pár szót még felvéstem és beadtam. (Magamban pedig morogtam, hogy erre miért nem kalkuláltak be időt?) A vezérek leültek a nőcivel együtt a hosszú asztal egyik oldalára, mi pedig a másikra. Ők pedig ülésrend szerint maguk elé rendezték az önéletrajzainkat. Majd megkérdezte az egyik vezér (legyen a neve a továbbiakban v1), hogy milyen kérdésünk lenne. Általános csönd pár másodpercig (azért többnyire nem ez szokott lenni a sorrend, de sebaj), majd egy leányzó feltette az első kérdést. Kérdés után kérdés jött. A lényeg, amit már akkor leszűrtem, hogy a 9 fős jelentkező gárdának kábé a fele alkalmas bármiféle kommunikációra. Elég hamar kiszúrtam, hogy v1 is észrevette mindezt, mert csak azokkal vett fel szemkontaktust, akik kommunikáltak. (A bal oldalamon ülő 2 csajra szinte rá sem nézett.) Feltettem pár kérdést, amiket eléggé kielégítően megválaszolt. :D (Elég sokat beszélt.) Ezzel el is ment vagy háromnegyed óra, miközben v2 unalmában ásítozott, meg sms-t írt a telefonján, a nőci meg csak ült és mosolygott, mint aki tudja, hogy mi a dolga egy jó kutyának. Az interjú második felében jött a német beszélgetés. Először megkérdezte v1, hogy ki beszél németül és a csapat fele tette fel csak a kezét. Néztem elkerekedő szemekkel, hogy aki nem beszél németül, az mégis mit keres itt, hiszen a hirdetésben egyértelműen szerepel, hogy tárgyalóképes német az elvárás. Na de azért bevallom, hogy olyan sokáig nem szomorkodtam ezen, hiszen ezzel máris legyőztem a csapat felét és még annyit sem kellett mondanom, hogy danke sehr. No de v1 javára váljék, hogy csakazértis végig akart menni a csapatunkon egy rövidke személyre szabott német beszélgetéssel. Az első csaj élből kijelentette, hogy egy kanyit nem tud németül, viszont héberül tud olvasni. (Miafaszom???) Ja, amúgy Ráhelnek hívták. (Eszembe jutott a vicc, amit fater múlt héten mesélt és amiben megemlítette a zsidó munkamorált.) Na de tudom, hogy ez nem szép dolog tőlem. De bevallom, nem izgat.
Átugrott a második jelentkezőre, a mellettem ülő csajra. Olyan mély nyomott hagyott bennem a lány némettudása, hogy így 2 nap távlatából is nehéz felidéznem őt. Talán szőke volt a haja. Jöttem én. V1 már nem remélt sokat ilyen kezdés után, de azért megkérdezte, hogy mehet-e németül. Németül feleltem neki, hogy tegyünk egy próbát és mellédobtam Barbi szerint sokatmondó mosolyomat. XD Főleg a tanulmányaimról beszéltünk, meg a szakdogámról (szezonalitás, mint létszámgazdálkodási probléma kezelése német nyelven nagyon bájos téma). Közben kiszúrtam, hogy v2 félretette a telefonját és nyújtogatja a nyakát, hogy belenézzen az önéletrajzomba. (Magamban elnyomtam egy yes-t.) Még pár szó a lakhelyeimről (v1 megkérdezte, hogy Németországban jártam-e már), majd elégedett arccal és egy mosollyal "továbblépett" a jobbomon ülő lányhoz, akiről kiderült, hogy német tanárnőnek készült és nagyon szépen beszél németül. A többiekről legyen annyi elég, hogy még pár nyekegés, félig német, félig angol mondatok és jó pár (nyilván hatás-) szünet. (Jujj, de gonosz vagyok. Ennyi jár nekem is.) A német kör végén v1 kiemelt minket a jobbomon ülő lánnyal, hogy szép a németünk, majd vigasztalta a többieket, hogy ez nem jelent elutasítást a számukra. Nyilván nem, hagyjuk már ezt... Megköszönte, hogy eljöttünk, majd miután a banda megkukult, megköszöntem helyettük is a lehetőséget. Priceless volt. :D
Kifelé menet pedig ahogy benéztem az előtérbe, ott állt egykori ovis-, sulis-, csoport-, osztálytársam Hajni. Ilyen nincs. Körbevesznek a véletlenek, már-már üldöznek. :) Váltottunk pár szót és rögtön bedobta, hogy szaglászik majd és ha megtud valamit szól. Kisétáltam a HÉV-hez és tombolt bennem a jókedv. De mintha ez nem lenne elég, felszálláskor észrevettem az egyik csajt az interjúról, aki amikor kiszúrt, elfordult és megjátszotta az emlékezet kiesésest. Pedig garantáltan nem az volt neki, hiszen akkor ugye nem fordult volna el. Leült a mögöttem lévő ülésre és rögtön telefonálásba kezdett. Elecsetelte, hogy szerinte ez nem fog összejönni. Innentől az ablakra fókuszáltam, a napsütésre, meg a velem szemben ülő idegen lánnyal váltottam pár szót. A keletitől pedig sétálósra vettem a figurát. Rég éreztem ilyen elégedettséget. Muszáj volt leírnom, hogy később is tudjam, hogy képes vagyok még ilyenekre.
Most pedig visszavonulok és várom, hogy mi lesz az elkövetkező hetekben, mert ez már jól megy.

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat