Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Virág naplója


nomenestomen [186356 AL], gazdája Virág
2006-04-25

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/186356 		2006-04-25

Április 23
Üdv a cérnaidegosztályon!
Vasárnap vala. És én dolgoztam vala. Szeretek hétvégén dolgozni. Inkább dolgozom ilyenkor, mint hétköznap. Valahogy nyugi van. A vendégek sem annyira hülyék, nincs tömeg, nincs sietség. Ma ráadásul nem is volt olyan rengeteg tennivaló. Ettől függetlenül persze fel tud ám borulni a nyugis kis munkanapom. Fél 3-ig minden a megszokott módon történt. Reggeli, közben gyereknevelési vita, majd kényelmes szobaátvétel, segítség egymásnak, ebéd és a munka folytatása. Na igen! Folytattam is volna, ha nem éppen engem szemel ki magának a lift. De rámtalált. Óhh, igen. Beszállok a 4-en, nyomok egy 6-ost, mire annak rendje és módja szerint becsukódik az ajtó, de azután valahogy nem akart elindulni. Se le, se fel. Az ajtót sem nyitotta. Fasza. Lecsöngetek, hogy helyzetjelentést adjak, mire az egyik idióta odalentről, a recepcióról felszól, hogy segíthet-e valamit... Vazze. Hát végülis, ha már így megkérdezted, esetleg hozhatnál egy sajtos pizzát. :S Tájékoztattam, hogy éppen a jól megérdemelt cigiszünetemet tartom, szóval ne siesse el a döntéshozatalt és ő megfogadta. Úgy 5 perc után meguntam a mókát és lecsatoltam a csípőmről az utált, mindig is zavaró házitelefont, hogy na majd akkor én cselekszem. Felhívtam a műszakot, ahol egy jólismert hang felelt, hogy már megint alakítottam. Mos mé? És mi az hogy megint? :P :D 2 Perc múlva ott volt és nem tudom, hogy mit csinált, de a lift egyszeriben levitt a -1-re, aztán fel az 1-re, majd megint le a -1-re, ahol ismert arcok fogadtak (ki nem az már ott...). Jopofáskodtam, hogy jól gondolják meg, hogy be mernek-e szállni, de valahogy csöppet elgyötörtek voltak. Na azért a végén csak felértem a 6-ra. Ahol is "kedvenc" szobalányom kicsit elúszott a melójával és úgy gondolta, hogy két halálélmény között levág nekem egy hisztit. Mentem volna hozzá két köntössel, hogy megkérdezzem tőle, hogy ezeket a régi vendég hagyta-e itt, vagy az újnak vannak-e bekészítve, mire a meghallgatásom nélkül elkezdett nekem 6 méterről visítozni, hogy ne merjem felrakni a cuccost a kocsijára, mert az tele van és egyébként is szarik az egészbe és elege van, blabla... A lényeg, hogy én csak közeledtem, mert egy szimpla kérdést szándékoztam csak feltenni. Ezt látva még ingerültebb lett és inkább bekapcsolta a porszívót, hogy ne hallja a hangomat és elvonult az egyik szobába szívni. A port. Itt kezdett elszállni az agyam. Bevonultam mellé és megvártam míg végre észrevesz és leáll. Így is tett. Nagy nehezen kinyögte, hogy mi van a köntösökkel. Fogtam és levittem őket, aztán visszamentem. Ő meg elkezdett pattogni, hogy írjam csak fel neki, hogy hol mit felejtett el betenni a szobába. Na bazz! Nehogymá a nyakamba ülj! Ezek után jobbnak láttam nem beszélni vele. Otthagytam és lementem a HK-ra lehiggadni. Ott aztán Verával arra jutottunk, hogy kis kedvencemen kívűl más is tiszta hülye volt a mai nap alkalmából. Vera átvette tőlem a csaj javítását én meg szépen rohantam le a térre Barbihoz, aki már háromnegyed órája várt ott rám türelmesen. Köszi érte! Kis kedvencem közben utánamrohant és bocsánatot kért tőlem, valamint megköszönte a segítségem. Megéri türelmesnek lenni? Barbival ezek után elmentünk a szigetre kóvájogni egy kicsit és meglepődve konstatáltuk, hogy idemenekülnek a pestiek egy kis levegőért. Jó sokan voltak. Rögtön formálódott is az agyamban egy ötlet, ami meglepi lesz (bár mivel nehezemre esik tartani a pofám, máris elhintettem a bogárkát a fülikékbe). De ez még igényel egy kis tervezést meg kivitelezési munkálatokat. ;)

Április 24
A mai reggel aztán nagyon ott volt. Kimászunk a 7-órási vonatunkhoz, ahol is konstatáljuk, hogy valószínűleg az előző kimaradhatott, mert az átlagos népsűrűség a dupláján billeget. Szóval tele volt a peron, no chance to beelőzni. Megérkezik kicsit késve a járgány, ahová felpillantva rögtön rá is jöttünk, hogy bizony beletrafáltunk. Szardínia. Vörösváron sem fért már föl mindenki, ami meg azután jött... Egy lány elájult, úgy vonszolták át a tömegen egy üléshez, amit egy másik lány késségesen átadott, mert kövérkés és csöppet ápolatlan fiú barátjának esze ágában nem volt átadnia a helyét. Még a barátnőjének sem. Képzeletbeli fejsimi egy téglával. Nagy nehezen, negyedórás késéssel (mivel minden egyes állomáson az a nézet volt az általános, hogy "én még felférek"-kár, hogy mindenki ebben hit, elvakultan) leszökkentem Újpest citiben, hogy boldogan lobogtatva fürtjeimet elérjem a metrót. Hehh. Nénihang közli, hogy beszoptátok husikák, mert szarakodnak az eszközök, így el fogtok késni a melóból, de azért ne verjétek magatokat a biztonsági sávon, csak jön majd valami valamikor. Persze nem ebben a formában, de azért tovább emelte az amúgyis fantörpikus hangulatot. Na azért csak megérkezett a verda és felkapaszkodtam. Úgy a nyugati táján majdnem lerobbantunk. Érdekesek voltak a hanghatások, meg a rángatózások... Aztán a deáknál már kezdtem azt hinni, hogy a végén elsimulnak a dolgok, ám ekkor kiszúrtam, hogy balra valakit fölkapartak a menő pöttyös pvc-ről. Csajszi eldobta magát. Kábé akkor tért magához, amikor két ember a hónaljánál fogva kihúzta a kocsiból és nekitámasztotta egy oszlopnak. Na csak ez kellett az öreglányoknak, ment a hápogás ezerrel. (Mert ezidáig csak százon nyomták.) Végül csak elértem a kálvint. Rohanok be és csak amikor nem jutok át a textiles kocsikon, akkor jut eszembe, hogy én ma raktáros vagyok. Úúúgy utálom. Ráadásul most új rendszert vezetett be Koko, ami közelebb visz bennünket a nyugdíjhoz... Meg az elmebajhoz. A lényeg, hogy dél körül egyszerre fut be 15-18 szobalány és egyszerre visítanak feléd, hogy mennyi a szennyesük, mennyi a tiszta, mennyi dörzsi, kádelő, fürdőlepedő, mennyi kell a minibárokba... és te szakadj szét, adminisztrálj, közben vedd fel a telefont és közöld nyugodt hangon az ügyeletes főnököddel, hogy a helyzet magaslatán állsz. Tipikus dobjuk be a halat a mélyvízbe. Sebaj, holnap már könnyebb lesz. Aztán megint gondnoknőciskedem.
Végre eljutottam oda is, hogy postázzam az adóbevallásom. Ez is letudva. Viszont nagyon kéne cipőt vennem, mert legkedvencebb Graceland aszfaltkoptatóm szeretne már néhány szabadnapot.

Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat