Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Virág naplója


nomenestomen [186356 AL], gazdája Virág
2009-05-08

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/186356
2009-05-08

Na, megvolt a "fergeteg party".
Annyira tipikus volt minden.
Háromnegyed 10-re kellett mennem a Deákra, mert ott találkoztunk. 2 perc volt még háromnegyedig és épp befutott a buszom, amikor is csörgött a telefon. Annyira tudtam. Fél perccel előtte már elő is vettem. Felveszem. Persze, hogy megy a csérogás némi pánikkal fűszerezve, hogy hol vagyok. "Még van 2 percem háromnegyedig, mindjárt ott vagyok." Siess, siess! Elszállt pici agyam: "Háromnegyedről volt szó és háromnegyedre ott leszek!" (Tudni kell rólam, hogy mindig kínosan pontos vagyok.) Odaérve tapasztalom, hogy kisebb baromfiudvarral kell ma mennem. Nagyi, Nagypapi, Nagyi alkoholista (és már beállt) húga + számomra ismeretlen néni és bácsi. "Tudod ő Marika néni, emlékszel rá?" Ezt ugye nem kérdezted komolyan? Mert nem. Nomeg Jani bácsi. Na Jani bácsira kivételesen emlékeztem, mert ő tartotta tavaly azt a beszédet a mezőberényi találkozón, amibe többször is belenyerítettünk Zozzal. És nekivágtunk. A cél az újpesti temető volt. Közben néhányszor terelnem kellett őket, meg Nagyim húgát megkeresni és visszavezetni a többiekhez, meg Nagyi panaszáradatát hallgatni, meg Nagyapám kitörőben lévő idegrohamát kezelni. De csak odaértünk. Na akkor jött a következő felvonás. Koszorúvásárlás. Na hol, ha nem az én kezemben kötött ki a 10-15 kilós óriáskoszorú. Közben amíg Nagyim fizetett, a húga elkezdett kiakadni és bőgni meg hülyeségeket beszélni Nagyapámnak, akinél meg ment fel a pumpa és akkor elérkezett a katarzis is, amikor a húga elvágódott és bezuhant a virágosvázák közé. Erre jött ki Nagyim. "Jujj, segítsétek föl Irénkét!" Oké, mindjárt, csak gyorsan kinövesztem a harmadik kezemet. Ezek után elindultunk a ravatalozó felé. Szépen lassan, meg-megállva megtárgyalva ezt-azt. Az persze kit érdekelt, hogy nekem kezdenek lerohadni a karjaim a koszorú alatt és, hogy már a táskám is a csuklómnál jár. De kitartottam. Odaértünk, letettem, jöttek a bemutatkozó körök. Utána félreállva figyeltem az embereket. Hát mit mondjak, szép kis színjátékot leadott az elhunyt dédunokája. Mindezt azután, hogy elmebeteg öregeknek való intézetbe záratta és abba halt bele szerencsétlen. Ravatal. Szabadulni akartam, ki a fényre. És végre kiértünk. Számomra az egészben az volt a legszomorúbb pillanat amikor elkezdték a földbe tett urnára lapátolni a földet. És amikor ráhúzták a sír fedőkövét. Többé nem "lát" fényt, napot, eget. Na aztán halotti torra invitáltak. Nagyapámmal együtt nem-et mondtunk és visszaindultunk. Elég volt.
Tegnap túrtam a szekrényemben, hogy milyen fekete ruháim vannak. Nadrágot még csak találtam, de a felsőkkel gondban voltam. Halálfejes vagy macskajajj feliratú felső legyen? Így belegondolva a macskajajj-os még illet is volna a társasághoz... Végül egy fekete kardigánnal megoldottam a dolgot. De azért Nagyim húgának sikerült összeizzadni a mondatot, mely szerint: "Milyen fekete vagy!" Ja, hogy karibi partyra megyünk???



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat