Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Virág naplója


nomenestomen [186356 AL], gazdája Virág
Magasak az elvárások!

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/186356
Magasak az elvárások!

Laza nap volt. Összvissz 1 nyamvadt órám volt, azon is jól szórakoztam. Így csak 4*60 perc erejéig kellett lemondanom a tevézés öröméről (talán Csu bánatára). Persze az óra elött még bementem az egyik számítógépterembe és az illegalitás köntösébe bújva tevegeltem. Most miért nem szabad tevézni? Miért lenne ez komolytalan dolog? Hülye felnőttek! Há nem? De.
Elvileg ma úgy nézett ki a menetrend, hogy végre valahára elmegyünk anyuval a francia festészeti kiállításra a Műcsarnokba. Erre tegnap este halál véletlenül megtudtam tőle, hogy "közbejött valami". Valahogy nem lepődtem meg. Na de mi lett volna, ha nem kérdezek rá? Ott állhattam volna ma a sulim elött és várhattam volna rá. Hiába. Miért van az, hogy mindent ki kell csikarni egyes emberekből? Eltoltuk jövő hétre. Most viszont nem lesz tilitoli, mert már meg is rendeltem a jegyeket "onlájn". Hehehe meg hihihi!
Jut eszembe! Emberkék, ma kultúrfilm lesz!!!! Horrorra akadva 2!!! Jól van na, nekem ez a nap eseménye. Elég szomorú, nemdebár?
Újra visszaszoktam a rádiózáshoz. Kedvencem a Rádió Deejay 4-től 7-ig (némi propaganda). Egyszer vállaljátok be, nem egyszerű! Amellett nem is rossz zenéket nyomnak. Igaz, hogy nem éppen rock, de ütemes tictic, ami- meg kell, hogy valljam- tetszik. Pláne amikor meghallottam Tiesto (számomra új) számát. Felébredtek az ösztönök és miután láttam, hogy nem tudom magam visszafogni, beindul a lábam meg a kezem és táncikálni kezdtem, ráébredtem, hogy nagyon-nagyon régen szórakoztam úgy igazán jól. Itt nem a lerészegedésre gondolok (könnyedén az asztal alá iszom bárkit, pedig nem szoktam gyakorolni- van is erről egy sztorim), hanem az önfeledt pattogásra, amikor tojsz rá magasról, hogy mit lát a többi ember, csak azzal foglalkozol, hogy mennyire jól érzed magad a bőrödbem.... Egy kicsit elragadtattam magam. Visszatérek inkább a realitás talajára és nem sajdítom a szivem.
Még nem is meséltem, hogy jártam valamelyik nap a vonaton. Reggel háromnegyed 7. Virágocska aktívan részt vesz a szokásos népvándorlásban és nyomul a vonatra. Úgy az út első harmadában már kezdett zavarni a tömeg, ráadásul rohadtul meleg volt. Tudtam, gáz lesz, ha nem tudok leülni. Sajnos néha elő szokott ez fordulni velem, de sosem télen. Sebaj, valamikor el kell kezdeni. Az út felénél már kezdtem észlelni a szokásos tüneteket: forró homlok, izzadás, remegés, zsibbadás. Na mondom, már csak az uccsó tünet hiányzik, a fekete pöttyök a szemem elött (amik hamar jelentkeznek a többi tünet után) és el fogok vágódni. (Erről is van egy jó sztorim.) Elkezdtem agyalni és arra jutottam, hogy még 2 percig ki kell tartanom, mert akkor ér a vonat Újpestre és ott kicsit kiürül. Csakhogy ez igen nehéz feladat. De büszkén kijelenthetem, hogy hosszú tapasztalataimnak köszönhetően nem estem pánikba és sikerült viszonylag függőlegesen belezuhannom egy székbe. Taps! Köszönöm, köszönöm! Ez mind nem jöhetett volna létre, ha nincs ..... A nyugatiban már a régi önmagam szállt le a vonatról, mintha mi sem történt volna.
Sztorizzak? Annyira kikívánkozik belőlem. Melyiket meséljem el? Na jó, rövid leszek. A piálósról annyit, hogy uncsitesókám meghívott a nyáron hozzájuk Békéscsabára, hogy majd ő bevezeti naív és romlatlan unokanővérét a fertőbe. Ezt úgy kell elképzelni, hogy első este rögtön mentünk kocsmázni. Mindenhol egy kicsit- elven működtünk. Ment le minden: valami kólás cuccal indítottunk, aztán sör, vodka, meg ami csak volt az asztaltársaságnál, mindenbe belenyaltunk. Az utolsó elötti helyen már láttam, hogy Barykám nem tudja leküldeni a sörösüveg alját, viszont érdekesen figyeli, hogy egyenes vonalban lépkedem. Az uccsó helyen végülis némi rángatózás után valami kevésbé jó tictic-re, kérte, hogy menjünk már. Rendicsek. Másnap anyuja azzal indított reggel, hogy milyen volt a buli. Gabim csak annyit mondott rámmutatva, hogy: "Az asztal alá ivott." Csak úgy dagadok a büszkeségtől.
Az ájulásos meg úgy volt, hogy akkoriban (kb 3-4 éve) még busszal jártam. Nyár volt és természetesen tömeg. Dugó, a busz csak lépésben haladt. Egyszer csak azt éreztem, hogy kezd kicsúszni a kezemből a kapaszkodó és elsötétül minden. Utána az volt az első emlékképem, ahogy anyám a hónom alá nyúlva épp egy hapsi öléből emeli ki a fejem. :P Cikiiiiiiiiiii!!! Hát igen, rábuktam. Szerencsétlen ürge nagyobb zavarban volt, mint én, de rendes volt, mert rögtön átadta a helyét. Ez volnék én. Sosem azt hozom, amit elvárnak tőlem, vagy amit kinéznek belőlem.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat