Cuccok Center

Teve Center

Karaván Center

Kapcsolat Center

Gaming Zone


Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek


[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Virág naplója


nomenestomen [186356 AL], gazdája Virág
Szösszenet

Ugrás egy másik naplóhoz!
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/186356 		Szösszenet

... A lovag mikor belépett a szobába, az északi lány aludt. Szőke haja apró tincsei, mint ezer és ezer aranyszál szőtte át az ágytakarót. Törékeny teste úgy pihent az ágyon, akár egy selyemkendő a százados Mahagóni széken. A lovag nem is mert nagyon közel menni, nehogy még felkeltse ezt az angyalt. Bár hősünk már sok csatát és még több telet látott, minek súlyos nyomát viselte már a szeme és a páncélja. De akkor éjjel megint ott érezte magát azon a zöld, virágos mezőn, amin még kisgyermekként játszadozott. Nem is sejtette, hogy emlékszik még ilyesmikre, de mikor végignézett a lányon, akin a holdfény is csak félve mert táncolni, megint embernek érezte magát és nem csak egy páncélos lovagnak, akinek hivatalból nem szabad éreznie. Megragadta a pillanatot és nem is eresztett el, míg el nem jött a reggel. Persze jött a kegyetlen reggel a maga meghitt gyönyörével. Mikor a hegyvidéken kél a nap, ahogy nézed a lábad előtt elterülő fehér felhőpaplant, először csak a tetején siklik végig a még bágyadt nap első sugara. Aztán szép lassan látod, ahogy a szemeid láttára kúszik egyre és egyre feljebb a hegy sok ezeréves gerincén, mely oly sok háborúnak és viharnak ellenállt már, nézed és tudod, hogy csak idő kérdése és elér téged is. A lovagot az arcán táncoló napsugár ragadta ki őseinek magasztos múltjából. Maga sem emlékezett rá, mikor is kelt utoljára a reggeli nap tiszta fényére, de mikor körbetekintett, még mindig nem volt benne biztos, hogy nem valami bűbáj csalja-e szeme világát. Az északi lány még mindig ott feküdt az ágyon, testén a holdfény táncosai immár átadták helyüket a nap apró lángnyelveinek, amik, mint ezer apró kígyó kúsztak a hibátlan testen, melyet kétség kívül nem evilági mesterek keze formált meg. Mikor az egyik engedetlen kígyó belenyalt a lány szemébe és bár még nem igazán tudta, hogy merre is van, próbált ismerős dolgok után kutatni a szobában. Miután szeme csupa ismeretlen dolog után megakadt a lovagon. Elnézte fakó haját, gondterhes arcát, melyen több csata fájdalmas pillanata marad meg örökre, de a szeme valahogy mégis tiszta és őszinte volt, és bár nem ismerte, de valami azt súgta neki bentről, hogy nem kell félnie tőle. Nem tudja miért, de megbízik benne, bár egy szó sem hangzott el közöttük...


Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat