Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Virág naplója


nomenestomen [186356 AL], gazdája Virág
Ki a leghülyébb e vidéken?

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/186356
Ki a leghülyébb e vidéken?

Ez a mai nap.... Kész.
Ritka uncsi, de én mégis feldobtam magamnak. Meg a padtársaimnak. Az első 3 órában csak a megjegyzéseimet fűztem hozzá a tanáréhoz, így sikerült nemhogy felébreszteni, hanem ébren is tartani a népet. Sőt! Meg is dícsértek. Nemegyszer megkaptam, hogy nem vagyok egyszerű! Olyan édesek, hogy megzabálom őket! A legjobb mégis az uccsó óra volt. Felkészültem rá, hogy megint sebesre kell rágnom a számat, hogy a szemem nyitva maradjon. Ezzel szemben a fószer csak úgy sziporkázott! Olyan beszólásai voltak, hogy belevörösödött a fejem a röhögésbe. Ehhez még hozzájött az is, hogy minden beszólásához hozzá tudtam volna fűzni a sajátomat. Persze nem tettem meg, mert már így is elég gáz volt, hogy 1-1 csendes pillanatban benyerítettem, mert még mindig a legutolsó mondatot elemeztem magamban...
Az óra végén meglepődve vettem észre, hogy van 7(!) nem fogadott hívásom. Mi a szösz?! Ekkora forgalmam egy hét alatt nincs. Megnézem, ki az. Rómejóm. Visszacsörgök rá miközben vadászvágtában száguldok szembeszélben és havazásban az 5 millió szatyrommal a vonat felé. Beközli, hogy menjek már be a Westendbe, ott vár. Ez meg mi ez? Jól van, mondom, egyszer van gyereknap. Berontok, ő meg néz rám, mint egy félőrültre. Az arcomon folyik a víz, kicsit zilált vagyok, de vigyorgok. Látja, hogy nincs gond, így előadja magát. Beterel néhány boltba, mondván, hogy itt van mindjárt a szülinapom és ő most ajándékot szeretne nekem venni. Közben elmeséli, hogy mit alkotott a mai napon. Ha jól tudom, ma volt a leadási határideje a felvételi lapoknak. Babikám meg otthonhagyta valamelyik lényeges papírját. Ó, mondom nem is te lennél, ha ez nem így történik. Persze rohant haza, aztán vissza. Így könnyen el lehet ám tölteni egy napot. Én meg bennt rohadok a suliban reggeltől estig. Már csak sötétedésben mozdulok ki. Sötétben jövök és sötétben megyek. A világos órákat meg a padban töltöm, vagy valahol az épületben, tekintve, hogy tele vagyok lyukasórákkal. Olyan leszek lassan, mint egy vámpír... Nyam-nyam. Szürcs.
Sötétség. Erről jut eszembe, mekkorát tanyáltam majdnem a helyi óvoda kapujában minap. Nagy boldogan lobálom a kis zacsimat, és úgy látom, mintha az út kicsit jeges lenne, így felvonszolom magam a járdára. (Ímádok az út közepén flangálni.) Én gyarló azt hittem az biztonságosabb. Alig lépek kettőt, kicsúszik a lábam... Látványos piruettem közben sikerült elkapnom a kaput, így nem taknyoltam ugyan, csak beégtem az egyik ott parkoló kocsi közönsége elött. Persze jött a káromkodás magától, aztán elképzeltem lelki szemeim elött a saját produkcióm és én is elkezdtem nevetni. Csak azt magyarázza meg nekem valaki, hogy miért pont az ovi kapujában van 2 centis tükörjég?! Biztos az ovónénik öntötték oda, hogy aztán reggel az ablakból jókat röhöghessenek, az elvágodó szülőkön. "Nézd már Mártikám! A Kovács Petike anyja mekkorát seggelt! Tuti feltörte a jeget. Menj már ki és öntsél rá még egy vödörrel!" Banyek. Azóta nagyon óvatos vagyok.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat