Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Virág naplója


nomenestomen [186356 AL], gazdája Virág
2009-09-11

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/186356
2009-09-11

A hét elején meghalt az egyik kollégám. Én csak ma tudtam meg. Hajnalok hajnalán dühöngtem az asztalnál, hogy megint nincs minden rendesen előkészítve a beosztáshoz és hogy nincs minden infó megadva, amikor is jött Évi a szokásos reggeli beköszönésre és úgy mellékesen megkérdezte, hogy mikor lesz xy temetése. ??? Előjött egyik kedvenc filmem egyik kedvenc jelenete, amikor a főhős felébred a kórházi ágyában, amikor is az általa legjobban szeretett ember közli vele, hogy jobb lesz, ha ő lelép az életéből és a főhős hirtelen annyi mindent mondana, hogy egy értelmes szót sem tud kinyögni. Nem tudtam, hogy mire kérdezzek hirtelen vissza. Hogy ki? Hogy miről beszél? Milyen xy? Ki mondta? Mikor? Mi van??? És akkor jött a beavatás. Reggel munkába jövet elcsapta egy kisteherautó. Ott rögtön meghalt. Állítólag a táskában a cuccai is ripityára törtek. "Hogyhogy Te erről nem tudsz??? Nem hívott fel senki sem??? Hogy lehet ez?" Hát látjátok, így. Igazából nem várnám el, hogy rögtön hívjanak és meséljék, mert azért ez egy haláleset, amin nem szép dolog csámcsogni és ezzel a hívogatósdival olyan pletykaszintre süllyedne az egész. Csak amikor visszahallottam, hogy Márti még azt is felhívta, aki már 2 éve nem dolgozik nálunk és nekem mégsem szólt (pedig beszéltünk hétfő délután), az azért valahol szarul esik az embernek. De ez persze lényegtelen. Furi. Vasárnap tőlem kapta meg az utolsó munkalapját.
Na és akkor ott vannak a többiek... A legtöbben emberi módon kezelték a hírt, együttéreztek, sajnálták, kedvesen emlékeztek vissza rá. És akkor ott vannak, azok akik képesek olyasmit benyögni, hogy "na most még több szobát takaríthatunk" meg "amúgy is már csak szenvedett volna a hátralévő évei alatt". És ez utóbbi egy olyan ember szájából hangzott el, aki a múlt hetet azért bőgte végig, mert meghalt a kutyája. Jó oké, én is megsirattam az állataimat, de soha nem jutna eszembe ekkora tirpákságot benyögni.
Folyamatosan az jut az eszembe, hogy vajon mit élhetett át az utolsó másodpercekben...

Tereljünk, mert nem fogok tudni mit kezdeni magammal (ma sem).
Odabent lassan kezd tömeggörcsbe átmenni ez a járvány. Mindenki eszetlenül fertőtlenít, minden kis apró köhintésre megy a beszarás.
Én azt javasolnám, hogy figyeljünk inkább a belpolitikára, mert ez a H1N1 szerű járvány csak egy tökéletes figyelemelterelő a lényegről. Volt már ilyen. Érdemes megfigyelni, hogy milyen híreket próbálnak meg elsunnyogni a napokban.

Hogy velem mi van? Semmi. Igényelem a kreatív dolgokat. Mostanában szeretem lekötni magam rajzolgatással, festéssel. Addig sem kattog az agyam. Kikapcsol. Csak a kezemre figyelek. :) Ma például beálltam segíteni ágyazni a csajoknak. Jól esik a fizikai fáradtság.
A fejbevágásom is szerencsés véget ért. Már nem fáj. Valszeg nem is meséltem. Lefejeltem a hétvégén az egyik fürdőszobában az ajtó szélét. Behajtottam, hogy mögötte is megnézzem a követ és nem vettem észre, hogy lassan kinyílt. Én meg nagy lendülettel fordultam vissza és durr telibe homlokkal az élét. De azért mindig sikerül "kárpótolnom" magam, mert noha az már nem fáj, helyette kinőtt valami izé az orrnyergem tövén, amibe ma már tű landolt. Legyintés és tovahaladás.
Asszem befejezem a pólófestést...



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat