Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2006-12-19
Kedves Jucó!
Ma megint meghallgattam a Bob Marley Zion cím? számát. Ha tudod, hallgasd meg te is, mert azon a CD-n, ami nektek van, nincs rajta. Pedig nekem ez az egyik kedvenc számom. Szóval a youtube.com szörcsébe írd be a bob marley zion szavakat, és akkor kiadja. A legfelsô a legjobb. Ha egyre gondolunk (3 perc 25 mp-es), akkor tudnod kell, hogy a hajviselet egy Etiópiából kiinduló vallás szimbóluma volt, aminek az alapja a zsidó vallás, vagyis az Ószövetséggel volt összefüggésben. Azért emlegetik a Ziont, vagyis a Sion királyát. A zsidók vallási szimbóluma még az oroszlán, amit ebben a videóban többször is láthatsz. És ez a haj, a raszta is innen, pontosabban Rasta uralkodóról ? aki szerepel is a kisfilmben ? kapta a nevét. Ezt az egészet a Spektrumon láttam pár éve, és nem 100%, hogy így van, de nagyjából igen. Az uralkodó neve szinte biztos, meg a hajviselet eredete is.
Megnéztem most mohikánt, és nem írt senki, de biztos olvassák a naplót. Úgyhogy nem bánom, hogy átmentem bögrére. Látom, te is voltál tegnap, vagyis érdekelt, mit írtam az elmúlt napokban. Akkor a levelet is meg kellett kapnod, és a tegnapi naplóbejegyzést is olvashattad. Gondolom, most bepöccentél, hogy ennyire biztos vagyok magamban. Ha úgy gondolod, hogy többé márcsak azért sem olvasod, amit írok, akkor azt is megteheted. Túl fogom élni, mert tudom, hogy majd egyszer, talán évek múlva el fogod olvasni. Mert meglátod, ha gyereked lesz, mennyire kíváncsi lesz arra, milyen volt a te gyerekkorod. Például én alig tudok valamit a gyerekkoromról. És bizony, milyen boldog lennék, ha valaki ennyit mesélne róla.
Anyám kérdezte, hogy lehet, hogy egyáltalán nem adsz ?életjelt? magadról, amikor tudta, mennyire szerettél. Igen, tényleg jogos ez a kérdés, de én tudom, hogy pont azért, mert ekkorát csalódtál bennem. Kérdezte a tevén egy naplóolvasó, ki vagy te, akirôl annyit írok. Válaszoltam is neki, hogy mi egy családi tragédia következtében elveszítettük egymást.
Bizony, nagyon sokszor úgy érzem, hogy te már nem is vagy ezen a világon, és én ennek ellenére csak írok-írok szakadatlanul, nem véve tudomást arról, hogy végleg elveszítettelek. És a másik világról, ahol élsz, néha üzensz, amit én álmomban kapok meg. Például tegnap elôtt is, amikor felhívtál, és angolul beszéltél hozzám. Olyan ez a napló, mint amit egy feleség csinált élete végéig, hogy mindennap írt egy levelet a halott férjének, kivitte a sírhoz, és bedugta egy kis lyukon a kriptába. És miután pár évre rá meghalt, ôt is betették a kriptába, és akkor találták meg a többszáz levelet. Hát, ez a napló is ilyen: kriptába dobott levél.
Sokszor eszembe jut, milyen lenne, ha egyszer találkoznánk csak úgy, véletlenül. Nem tudom, milyen lenne. Pedig ez elkerülhetetlen. Talán úgy kéne tenni, mintha nem vennénk észre egymást? Vagy csak odaköszönni? Vagy odamenni beszélgetni kicsit valamilyen teljesen érdektelen dolgokról, mint például, amikor összefutottam a metró pénztáránál Bíró Eszterrel? Egy biztos, úgy lesz minden, ahogy te akarod, én nem fogok erôszakoskodni. Ha nem is akarsz rám nézni, nem futok utánad. Tisztellek annyira, hogy nem hozlak fájdalmas helyzetbe. Bár biztos meg fog szakadni a szívem. De elég edzett már, és azt is túl fogom élni. A legjobb, legszebb az lenne, ha úgy találkoznánk egyszer, ahogy megálmodtam: tudod, hogy állok a zebránál, ti meg a kocsival a piros lámpánál. És nem néztek rám, de te az utolsó pillanatban rám pillantasz. Kicsit úgy, mit a paszek képen. Tudod, melyik az. Hát, ez lenne a legszebb. Aztán megin évekig nem látnánk egymást. Talán majd egyszer egy játszótéren majd láthatom messzirôl a gyerekeidet is. Hej, az milyen szép is lenne.
Biztos észrevetted, hogy most már nem beszélek virágnyelven rólad. Most talán semmilyen ismerôsöd nem akad nyomára ennek a naplónak, és nem fogja leleplezni a titkodat, hogy nem létezem számodra.
Már összekészítettem a CD-t meg a macskaangyalos képeslapot, és beleraktam egy dobozba, meg egy csomó csokit is, amit én kaptam a Raiffeisen Banktól. De ez a csoki euró alakú érme. Látod, így pénzt is kapsz tôlem Karácsonyra. Igaz, csak csokipénzt.
Most lesz nem sokára egy kis reklám (T-Com), amiben egy rajzolt angyalka szökdécsel, odaér egy verem széléhez, amiben egy malac ül. Az angyal felajánlja a segítségét a malacnak, hogy mindjárt segít neki. A malac meg rámordul, hogy nem várok. (ennek az a lényege, hogy most az ADSL sebességét megnégyszerezik, és ez az ajánlat azoknak szól, akik nem akarnak várni). Szóval ehhez is van közöd, mert ez onnan jutott eszembe, hogy egyszer a mama mondta, hogy várj, amíg beköti a cipôdet, aztán mehetsz Dóriékhoz. És akkor te, a kismalac toppantottál egyet, és ráröffentettél a mamára, hogy ?nem várok?.
|
