Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-08-11
Kedves Jucó!
Ott járok a könyvben, hogy Zakariás ül egy étteremben, és a barátjával beszél, mikor észrevesz egy fiatal, magas nőt, és teljesen elnémul. Nem is érti a barát, mi történt vele, csak azt látja, hogy felugrik, odamegy a nőhöz, annak az udvarlója felpattan, és fenyegetőleg megmered. Aztán szerencsétlen visszakullog a helyére, és az addigi lendületes beszélgetés lelassul, meg is akad, Zakit semmi nem érdekli. Mintha más világban járna. Kérdezte a barát, mi történt. Azt hittem, a lányom, mondta ő. Mert már tíz éve nem láttam, csak egyszer egy fényképen hat évvel ezelőtt. És a napokban, mióta Pesten van, egy csomó helyen vélte felfedezni a nagy lányát, aki már húszéves. Hát itt járok, és teljesen lehangolt ez a történet. Ma reggel olvastam. És bizony, nincs kizárva, hogy velünk is ez történik. Majd egyszer, amikor már esélyem sem lesz, hogy megismerjelek az utcán, akkor majd azt fogod mondani a barátnődnek, hogy láttál engem, és még nem is köszöntem, meg sem akartalak ismerni. Lehet, hogy te sem ismersz majd meg. Ki tudja. Hej, mi nagy ostobaság ez. Majd egyszer rájössz magad is. Zakariás – velem ellentétben – arra várt, hogy a lánya hívja fel, és ő majd akkor megy. Persze ez azért történt így, mert sokáig kéthetenként vitte el sétálni, de csak azt látta, hogy a gyerek sír, ideges, nem akar vele menni sehová. És akkor gondolta úgy, hogy nem kínozza a gyerekét, és rábízza a döntést. Ha találkozni akar vele, akkor majd üzenjen. De a gyerek nem akart. Teltek a hónapok, évek, és a vége ez lett. Nagy tragédia ez, elhiheted. Mert az ember egyik legnagyobb, hanem a legnagyobb értéke, amit adni tud, az a szeretet. Majd magad is rájössz.
Gondolkoztam, mit kéne csinálni, hogy találkozzunk. Bár tudom, hogy múltkor én írtam, hogy inkább ne, de ez csak azért volt, mert – ahogy Zakariás is rettegett az elutasítástól én meg az újabb kudarctól. Hát bizony ezek a félelmek igazgatják az életünket. Majd talán Karácsony környékén, amikor írok, vagyis megkérdezem, mit szeretnél, akkor majd sikerül találkozni. De igazán magam sem hiszek benne, hisz’ akkor már most írnék, vagy legalább te írnál a viven.
|
