Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-01-14
Kedves Jucó!
Eljöttem levelet írni, és itt egy olyan régi zenét játszanak, amit még 15 éves koromban hallgattam. De akkor sokat: King Crimson. Akkor nagyon szerettem, és mindig akkor hallgattam – vagy legalábbis az jut eszembe – egyedül voltam hétvégén a kollégiumban. Hej, de sokat éheztem én azokban az időkben. Nem mintha anyám nem adott volna pénzt, de úgy volt, hogy adott vagy 1000 forintot egy hónapra, én meg már Tatabányára menet Pesten – mivel ott át kellett szállni egy másik vonatra – szóval annyi időt szakítottam, hogy a fővárosban vettem egy nadrágot. Pont 1000 forintért. Tehát az utolsó fillérig elköltöttem a pénzem. Aztán meg jött az éhezés. Volt, hogy hétvégén kimentem az erőbe bogyókat, vadalmát meg gombát enni. Egyszer meg azt hittem, egy gyilkosgalóca került a gombaebéd közé, úgy rémlett legalábbis. Fel is készültem szépen a túlvilági életre. De úgy látszik tévedtem, mert még ma is élek. Szóval erdőben gyűjtögettem, gyökereket, leveleket is rágtam. Persze megtehettem volna, hogy madártojást is gyűjtök estére főtt tojásnak, de azt nem tettem. Felfedeztem az erdő mélyén egyszer egy elhagyott házat, illetve a hozzá tartozó kertet, ahol aztán volt szilva-, körte-, almafa. Csak persze évtizedekkel korábban elhagyták azt a helyet, így teljesen elvadult, oly’ fanyar volt, de azért ehető. Egész hátizsáknyi almát szedtem, és elvittem a kollégiumba. De ez azért kevés volt, és a hűtőből kiloptam szalonnát, ami nem volt igazán lopás, mert az már nem kellett senkinek. (igazi lopás az az volt, amikor Pesten egy üzletből elloptam egy vajat. De bántott a lelkiismeret, és tíz perc múlva visszaloptam) Szóval ezt a szalonnát megsütöttem, mert gondoltam, úgy kétszer is jól lehet vele lakni, meg persze penészes is volt, és hát így sterilizáltam. Szóval annyi pénzem volt, hogy vettem egy kis kenyeret, azzal megettem a sült szalonnát, a zsírt meg eltettem másnapra. Becsúsztattam az ágyam alá. De vasárnap délben rossz hír fogadott: belehömpölgött egy csomó porcica meg por a zsíromba. Egész szürke lett. Hát nem voltam szívbajos, leszedtem a tetejéről a port, kormot és megettem. Mert bizony, abban az időben feszt ehetnékem volt. Emlékszem, azon a nyáron kínoztam szegény nagyanyámat állandóan azzal, hogy „mamaaaa … ejhes vagyoook”. Akkor az én drága nagyanyám kanyarított egy jó karéj kenyeret, megzsírozta, én meg ki a zsírosdeszkával a kertbe, kirántottam a földből három zöldhagymát, leültem a fűbe, úgy ettem. Úgy hidd, ahogy mondom. Hej, szép is volt.
Érdekes, hogy mostanában annyiszor eszembe jut nagyanyám, hogy mennyire szerettem én ott lenni nála, meg persze, hogy mennyire szerettem őt. Soha egy rossz szót nem mondott nekem. Például ma is arra gondoltam, hogy ha meghalok, és a mennybe kerülnék valami tévedés folytán, nagyanyám ott áll majd a kapuban, pont úgy, ahogy az újtelep II. u. 49. előtt állt, és úgy várna engem. Mosolyogna, és látszana, hogy nagyon boldog, hogy újra lát, és rögtön mondaná, hogy nem kell itt félni semmitől, és meglátom, hogy sokkal jobb ott, mint lent a földön. És ez így is lesz, tudom. Meg most már azt is tudom, mennyire szeretett engem nagyanyám. A többi unokáját is szerette, de úgy érzem, engem a legjobban. És az az érdekes, hogy az összes unokája ezt érzi. Vagyis azt, hogy őt szerette legjobban. Nagyon sokat jár eszemben nagyanyám. Talán azért, mert abban az időben nem ért ennyi fájdalmas dolog. Vagyis ez menekülés az emlékekbe. Neked vajon van-e ilyen emléked, ahová tudsz menekülni?
Most egy olyan számot játszanak, amire oly’ sokszor sírtam 15 évesen. Mert bizony – talán nem is hiszed – még én is, én is!!! sírtam valamikor. Annyira szép ez a zene. Látod, nem véletlen, hogy nagyanyámról írok, régi időkről, mert a zene is olyan.
Voltam ma este fenn a várban, és nem találkoztam, csak a herceggel. Rég láttam a többi macskát, főleg Őfőméltóságát. Remélem, nincs ok aggodalomra.
Tegnap csináltam egy jó adag mákosgubát, mert maradt egy csomó mák Karácsonyról. Meg sütöttem rántott halat. Így pótkarácsonyt tartottam: hal, mákos guba.
Mamának holnap lesz a születésnapja. Küldtem is délben egy SMS-t neked, amiben megkérdeztem, hogy nem kell-e pénz venni neki valamit, mert ha kell, tudok küldeni. De nem válaszoltál, ahogy arra sem, amit szombaton küldtem, hogy gyere el Kóspallagra ma, mert nagyon szép kirándulóidő lesz. Bár nem is reméltem, hogy válaszolsz, úgyhogy nem is rovom fel neked.
Nagyon meleg volt ma, és bánom is, hogy nem mentem sehová, de egyedül nem sok kedvem volt. Hívtam Eriket is, de inkább henyélt.
Amikor megszületett a mama, nagyon tetszett a nagyszüleidnek, csak azzal volt gond, hogy az egyik füle elállt. Úgyhogy kéthetes korában egy kis kék szigetelőszalaggal a fejéhez tapasztották egy-két évre. Ha jól emlékszem, azért még kicsit eláll, de már nem feltűnő. Elég kicsike volt, meg koraszülött is. Bezzeg te, hozzá képes hatalmas voltál. A mama sovány volt, kilátszottak a bordái, bezzeg te, kis ducijuci voltál. Ez leírva majdnem djuice. Most már 22:15, és már biztos alszol. Hát aludj is.
|
