Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-03-30
Kedves Jucó!
Még korán van, 8:40. Kicsit elnéztem az órát, ezért indultam korábban. Mert még mindig bennem van, hogy korábban kell kelni. Jobban szeretem ezt a nyári idôszámítást, mint a télit. Mert például tegnap este voltam ájtatoskodni, ami hétig tart. És máskor mélysötét volt, mire vége lett, de tegnap még teljesen világos volt. Fél nyolckor kezdett besötétedni. És olyan jó volt úgy kijönni a templomból, hogy még néztem a felhôket az égen, meg a lemenô napot a messzeségben.
Aztán elmentem a Mammutba tejvenni, mert most, a böjti idôszakban nem vacsorázom, csak egy pökre tejet iszom. Te ne tedd ezt, mert egészségtelen éjszakára tejet inni. Csakhát olyan éhes vagyok, majd? megzavarodok. Valójában nem is ez a böjt lényege, igazából a katolikusok nem esznek húst. És szerintem te inkább katolikus lennél, mit református. Szóval én azért böjtölök, mert szerintem a télen túl sokat ettem, és legalább négy kilóval vagyok több, mint kéne. De tavaly ilyenkor is böjtöltem. A Húsvét elôtti negyven nap ? a böjt idôszaka ? pont jó erre a kis koplalásra.
Visszatérve a Mammuthoz, a sorban állt elôttem egy anyuka, aki egy ötév forma kislánnyal volt. Miután kifizetett neki egy müzlit, a kislány egybôl neki enni. Csakhogy a müzlipapírt nem tudta hova tenni. És szerinted, hová dugta? Pont oda, ahová te is mindig ilyen esetben. Az anyja kabátjának zsebébe dugta. Pont úgy, mint te nekem annak idején. Emlékszem, hogy a teológián sokszor mondták, milyen jól megy nekem, hogy állandóan csokoispapírral van tele a zsebem. Én meg sak nevettem. Majd, ha neked is lesznek gyerekeid, a te zsebedet is mindennel kitömik, és te sem fogsz érte haragudni.
Ja, egy érdekes történetet mondott tegnap a pap. Arról volt szó, hogy volt egy idôszak az Ószövetség idejében, amikor a zsidók olyan áldozati állatokat vittek a templomba, ami hibás volt. Tehát, ha lesántult egy birka, gondolták, jó lesz majd a templomba, holott a mózesi törvények kikötötték, hogy épeknek kell lenniük. De hát az idô múlásával errôl szívesen megfeledkeztek az emberek. Ennek kapcsán mondta Cseri Kálmán, hogy Németországban volt egy idôs pap, aki negyven év után elment nyugdíjba, és a páncélszekrényben hagyott egy ládikát, amit meghagyott, hogy csak halála után nyithatnak ki. És ami benne can, azt a gyülekezetre hagyja. Egyszer aztán lehúnyta a szemét az idôs lelkipásztor, a gyülekezet tagjai meg egybôl elô a ládát. Jó nehéz volt, gondolták, tele kinccsel, minden. Ünnepélyesen kinyitották, és a ládában egy levelet találtak: Kedves híveim. Összegy?jtöttem nektek azt a sok kacatot, amit negyven év alatt a perselybe dobáltatok. És bizony volt ott gomb, lapos kavics, szakadt, használaton kívüli bankó, vasdarab. Mert az emberek erre aztán nem szívesen áldoznak.
|
