Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-02-23
Kedves Jucó!
Szétvet az ideg. Két évvel ezelôtt parkoltam egy helyen, ami nem közterület, hanem egy háznak a járdája, vagyis magánterület. Erre egy parkolóôr odatett egy csekket, hogy fizessek be 1700 forintot, mert nem volt jegyem. Fogtam magam, másnap elmentem a parkolótársasághoz, és megmondtam, hogy ott a járdán nem is szedhetnek pénzt. Erre bocsánatot kértek, és mondták, igazam van, és nincs semmi probléma. Erre tegnap küldtek egy csekket 10 000 forintról, hogy fizessem be, különben kijönnek az adóságbehajtók és meghúzzák a hajam stb. És mindezt azért tehetik meg, mert annak idején nem kértem papírt róla, hogy nincs tartozásom. Jegyezd meg, hogy mindenhol kérj papírt, ha valamit elengednek, vagy azt mondják, hogy tárgytalan az ügy, mert a szó elszáll, az írás marad. Vagyis ha olyan helyzetbe kerülnél, mint én. Legszívesebben azt tenném, mint amit egy éve láttam a Márvány utcában: valaki telenyomott vagy öt parkolóórát púrhabbal. Tudod, az olyan szigetelôanyag, amibôl ha kinyomnak kicsit, az megdagad meg odaragad bármihez. Gondolhatod, egy ilyen parkolóórát hogy tönkretesz egy ilyen. Annak a javítása minimum félmillió forint. Nem beszélve arról, hogy addig sem tudnak az emberek jegyet venni. Vagyis egy csomó pénz nem folyik be. És ha ez több óra tönkretétele, többszörös a kár. De tudom, ha ilyet tennék, nagyon bántana késôbb a dolog. Csakhogy az ember így tud elégtételt venni a sérelmeiért. De sosem tenném meg. Te se légy bosszúálló, az méltatlan az emberhez. A mamának is volt pár ember az életében, akire nagyon haragudott, és mondogatta, ha egyszer ô menne ki hozzá, amikor mentôt hív, akkor megfizetne neki. De tudom, hogy ha így is történne, akkor sem állna bosszút, sôt, a legjobb ellátást nyújtaná az ellenségének. Mert bizony, az ember rosszért rosszal nem fizet.
Egyszer történt egy koncentrációs táborban, hogy egy fiatal férfinek mindenkijét megölték. Ôt sem sok választotta el a gázkamrától. Volt ott egy nagyon kegyetlen német tiszt, aki élvezettel ölte az embereket. A mi fiatalemberünk túlélte a haláltábort, és orvos lett belôle. Híres sívszebész lett, mindenhová hívták m?teni, mert nagyon ügyes volt. És egyszer, negyven évvel a haláltábor után Németországba hívták egy idôs emberhez m?tétre. Amikor meglátta az öreg németet, rögtön felismerte az egykori gyilkost, aki megölte az anyját és testvéreit. Gondolta, hogy lemondja a m?tétet, hagyja meghalni. De aztán arra gondolt, hogy m?tét közben kicsit hibázik, amit sosem vesznek majd észre. Meg is m?tötte, de a bosszú helyett a legjobb tudását nyújtotta. Az öreg német meggyógyult, és egy hónap múlva a kontrollvizsgálaton megköszönte szépen, amit tett érte a híres szívsebész, és kezet akart vele fogni. Az orvos nem fogott kezet, amin nagyon csodálkozott az egykori SS tiszt. Akkor elmondta, hogy ô már nagyon régóta ismeri ôt, még a haláltáborból. Mert megjegyezte az arcát, nevét az anyja gyilkosának. Akkor a német csak hápogott, elsápadt, és elkullogott.
Ez volt az orvos bosszúja, hogy megmentette, de meg is mondta az igazat. Ezt a történetet sose felejtd el. Még Vitray Tamás mondta egyszer. Rosszért rosszal ne fizess.
|
