Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-05-14
Kedves Jucó!
Most egy pc-n írok, nem a mekkintoson, de elég rossz ez a gép is. Nem lehet belerakni cd-t. illetve lehet, csak nem indítja be a zenét. Nick Cavét akartam hallgatni. Bizony, a te számítógéped jó-e még? Mert az is megvan vagy négyéves. Legalábbis Karácsonykor annyi lesz. Emlékszem, milyen sokáig nem működött, meg nem indultak rajta a játékok, leginkább a SIM. Lehet, hogy már kéne egy újabb, nem? Mert annál nincs bosszantóbb, mikor ott egy számítógép, és nem működik. Meg lehetne internet, sőt, fizetve is van, de nincs hozzá gép. Tegnap nézegettem a kis noteszemet, amibe annak idején feljegyeztem a nagy okosságaidat. És van benne egy kis vers, amit még anyáknapjára költöttél. Vagy inkább költöttünk, de alapvetően a te versikéd volt. Ez abban az időben íródott, amikor mama a mentőknél dolgozott, mi meg otthon voltunk egész vasárnap. Meg adtunk magunknak neveket: Sempely, Sompoly, Nagy Sompolygó. És ez az utóbbi név mamának jutott, és amikor hazajött, nagyon csalódott volt. Mert már úgy fogadtad, hogy mindhármunknak van neve, ő a Nagy Sompolygó. Aztán nem is erőltettük ezeket a jó kis neveket. Azt hiszem, volt egy mese, amiben ők voltak hárman jóbarátok. Szóval, volt egy vers, amit anyák napjára írtál, vagy hát, írtunk. Az a címe, hogy Mama, én nagyon szeretlek.
Mama, én nagyon szeretlek,
Legszívesebben folyton ölelnélek,
Szeretném, ha tudnád azt,
Te vagy az, aki mindig megvígasztalsz,
Te vagy a legjobb mamuka a világon,
Legszívesebben vennék neked egy házat egy virágon,
De zenetúl bizony úgy lesz,
Hogy te csak egyet intesz,
És én máris csinálom,
Amit te kérsz e világon.
Boldog Anyák napját, MAMA!!!
Bizony, még rímek is vannak benne. És te költötted, és elszavaltad. Gondolhatod, a mamámak így a könnye, így. És még csináltál neki egy pizsamanapot is, amikor te voltál a kisinas, és neki fel sem kellett kelni délig, ágyba vitted a reggelit. De mondjuk kettő felé már úgy állt a dolog, hogy azért mesét kellett olvasnia neked könyvből. De azért nagyjából egész nap szót fogadtál. Remélem, majd a te kislányod is olyan kedves lesz veled, mint amilyen aranyos voltál te kiskorodban.
Mert amikor kisbaba voltál, akkor is kedves voltál, például sosem kellett azon imádkozni, hogy bár végigaludnál legalább egy éjszakát. Egyre sem emlékszem, amit végigbömböltél volna. Nem úgy, mint az egyik kollégámnak, akinek hárohetes a lánya, Boglárka. Meg nem olyan voltál, mint én gyerekkoromban, amikor anyámnak csak egy kívánsága volt, hogy bár felolvasnák egyszer a nevem az évzárón a legjobbak között. Neked minden alkalommal felolvasták alsóban. Meg te voltál az év tanulója, nem is egyszer. Ja, nem, egyszer az én nevem is felolvasták évzárón, amikor homokbombával megdobáltam a járókelőket az iskola kerítésének tetejéröl, és igazgatóit kaptam. Hát, ekkor az egyszer, ha jól emlékszem. Meg azért is kaptam egy igazgatóit, amikor egy szombat délután Zsadányi Sanyival belopódzkodtuk az iskolába, és Balla Vilmos, a pedellus takarított nagy nyugalommal, én meg a folyosó végéről elbődültem: Vilmos, mit csináááász? És akkor Balla Vilmos pedellus úgy megijedt, hogy elájult. Csak az az érdekes, hogy Zsadi nem, csak én kaptam igazgatóit. Mondjuk az ő anyja akkor a szeghalmi párttitkár volt.
|
