Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-11-14
Kedves Jucó!
Milyen a rajzkészséged, hej? Ha jól emlékszem, nem tökéletes, de miért lenne az, ha a felmenôid között senki nem volt egy rajzm?vész? Nagyanyád jól rajzol, de kizárólag olyat, ami le van elé téve rajzban. Tehát Plútót vagy Cicimackót tökéletesen lerajzolja, de egy tárgyat vagy élôlényt már nem tud. Talán már meséltem ezt, de ha nem, elmondom újból. Alsós voltam, mikor ? de, ezt már egyszer mondtam pár éve, most már emlékszem ? szóval a tanítónéni megkérdezte az osztálytól, ki rajzol meg otthon nagyon szépen egy kézfogást. Mert az azévi úttörô mozgalomban kiadták a jelszót: Kéz a kézben. Minden évben volt egy jelmondat, például még az Ôrizd a lángot vagy Védd a békét és a Légy résen. De azonkívül, hogy ezt szétkürtölték az összes iskolában, semmi nem volt mögötte, se jelentése, tartalma nem volt. Szóval kiadta a tanár, hogy valaki rajzolja meg a jelmondatot. Ketten jelentkeztünk, Latyák Imi és én. A tanár megörült, mert tudta, hogy nem Latyák, hanem a nôvére fog rajzolni. Mivel ô nagy tehetség volt. Tehát örült, hogy én is jelentkeztem. Na, én is vittem haza nagy örömmel anyámnak, hogy rajzolja le, mert dicsekedni akartam a m?vel. De hát anyám csak kész rajzot tudott lemásolni, nem pedig egy élô dolgot. Különben is, ha jobbkézzel fogtuk egymás kezét, vagyis modellt álltunk, akkor nem tudott rajzolni. Csak szenvedett szegény. Rajzolt, radírozott, aztán megint satírozott, radírozott. Több lapot is elhasznált, a végén ? amit a sok rajz közül kiválasztott ? egy nagy maszatos, agyonradírozott lap maradt. De én akkor nem sejtettem, hogy ez rossz, csak az osztályban a tanítónéni, Gyúróné el volt borzadva a m? láttán. Még az osztálynak is bemutatta, hogy ilyet nem szabad csinálni. Én annyira szégyeltem a dolgot, meg azt, hogy anyám mit rajzolt, hogy magamra vállaltam a m?remeket. Mondta is a tanítónéni, hogy inkább szóltam volna anyukámnak, ô biztos segített volna. Hát, végülis így megvédtem anyámat. Aztán kiadta Latyák Iminek a rajzot, aki másnapra egy gyünyör? festménnyel jött. Nem is rajz, egyenesen m?alkotás volt az. De én bosszút álltam ezért, amit már mondtam is, és nem is vagyok rá büszke egyáltalán. De hát bosszú volt: Latyák Imi állandóan lövöldözôst játszott az udvaron, háborúst stb. Na, egyszer odasettenkedtem, és megkérdeztem tôle: Latyák Imi, szeretnéd, ha háború lenne? Ott aztán lehetne lövöldözni egész nap ? Latyák rá is vágta, hogy jó lenne, szeretné. Na, nekem sem kellett több, rohantam Gyúróné tanítónénihez. ?Tanítónéni, Latyák Imi azt mondta, jó lenne, ha háború lenne!? Akkor aztán elôkapta Gyóúróné Slatyák Imit, jól megszidta, még nyakon is vágta, és hangosan kiabált: ?Pont most mondod? Hát nem tudod, mi az úttörôk jövôévi jelszava? Hát az, Védd a békét!
|
