Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2009-02-24
Kedves Jucó!
Most nem tudok írni, csak délben, mert annyit késtem reggel a hóhelyzet miatt. Plusz két kocsi koccant, és elzárták az úttestet, mert várták a rendőröket, hogy eldöntse, kinek van igaza. Na, majd visszatérek. De jó nagy hó esett megint az éjjel.
Na, most van egy kis időm. Már tegnap le akartam írni, amit hétvégén hallottam a templomban. Szóval arról esett szó többek között, hogy mi az imádkozás és az imádás között a különbség. Mert az ember imádkozik Istenhez, holott nem csak kívánságlistát kéne elmondani, hanem imádni őt. Kicsit visszás így ez, sőt mamát kimondottan idegesítette ez, tehát egy sete-suta kis történettel – Cseri Kálmán szavait használva – világosította meg. Volt egy sok gyerekes apuka, aki nagyon elfoglalt ember volt, de arra mindig figyelt, hogy munkát ne vigyen haza, mert akkor a gyerekeivel akart foglalkozni. De egyszer mégis úgy adódott, hogy annyira sok volt a feladat, hogy haza kellett vinnie, mert másnapra el kellett készülni vele. Ja, építészmérnök volt. El is határozta, hogy vacsora után gyorsan vissza is vonul dolgozni, és ha siet, még aludni is tud pár órát. Meg is mondta mindenkinek, hogy most nagyon sok dolga van, és most szépen hagyják békén. De valahogy épp aznap este jutott eszébe mindegyik gyerekének, hogy az apjával beszélnie kell valamilyen feltétlenül fontos, halaszthatatlan ügyben. Az egyik pénzt kért, a másik valahová el akart menni pár napra, azt akarta megbeszélni, a harmadiknak egy könyvet akart kérni, meg még ki tudja, mivel tartották fel. Akkor az apuka egy ideig türelmesen végighallgatta őket, de egy idő után elfogyott a türelme, és mérgesen kiküldte a gyerekeit.
Na, nekiállt dolgozni, de épphogy csak belemerült a rajzaiba, mikor nyílt az ajtó és a legkisebb gyerek jött be egy sámlival a kezében. Na, akkor az apuka ráförmedt, hogy most már hagyja békén, mit képzel, amikor ennyi dolga van és így egy percet sem fog tudni aludni az éjjel. Akkor a kicsi megszeppenve csak annyit mondott, hogy ő nem akar semmit kérni, csak csendben leülni a sarokba a székére, és csak nézni akarja, ahogy dolgozik.
Bizony, ez az imádat. Isten sosem förmed az emberre, legfeljebb megálljt parancsolhat, ha folyamatosan kérünk tőle, de adni nem akarunk ezekből másoknak, ez az imádkozás, az imádat meg az, mikor csendesen leül az ember és csak csodálja azt, aki teremtette az eget és a földet és egy fűszálat is olyan szépre teremtett, amire az ember sosem képes. Csak csendben csodálni, szemlélni, mint a kisgyerek az apját. Hát ennyi mára, vigyázz magadra a nagy hóban.
|
