Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-03-13
Kedves Jucó!
Mondok én neked valamit, te, kisbaba, hegyezd jól a füled, és jegyezd meg. Mert én, mint az írtam is tegnap, egy olyan okos könyvet olvasok, amibôl nagyon sokat lehet tanulni. És tanultam is ma reggel. Bizony, a világegyetem keletkezésérôl ír a szerzô. Most épp ott járok, hogy mekkora is a világ?r. Vegyük a Plútót, amit pár éve nyilvánítottak egyáltalán bolygóvá (bár tavaly visszaminôsítették krumplinak, vagyis rájöttek, hogy mégsem bolygó). Szóval ez a krumpli negyvenszer messzebb van, mint a Föld a Naptól. Ezt a távolságot (Föld ? Nap) CSE-nek, vagyis csillagközi egységnek hívják. Szóval a Plútó 40 CSE-re van tôlünk. Viszont a mi naprendszerünk határa 50 000 CSE-re van a Földünktôl. Vagyis olyan messze, hogy egy ?rhajó félmillió évig döngetne, mire elhagyná a Nap vonzáskörzetét. Na, és onnan a legközelebbi csillag 4,7 fényévre van. És azt tudod, hogy a fény 300 000 km-t tesz meg másodpercenként. Szóval ekkora szebességgel 4,7 év múlva ér oda a fény. Már ebbôl is látod, milyen kevéske az ember. És ez a legközelebbi csillag hozzánk. És egy átlagos galaxisban, olyanban mint a mi Tejútrendszerünk párszáz milliárd csillag van. És ha azt nézzük, galaxisból is van vagy 300 billió. Tehát olyan kis kevéskék vagyunk, mintha a levágott körmödbôl kivennének egy molekulát, annak vennék a 6X10 a 23-on részét, vagyis egy kis atomot, és annak is az egyik elektronhéjáról az egyik neutront. És ez a neutron hozzád képest milyen apró. Na, kábé ilyan kicsik vagyunk mi a világegyetemhez képest. Gondold el, hogy évmillárdok óta tart a világ?r tágulása, olyan sebességgel, hogy felfoghatatlan. Ezzel együtt mi is távolodunk más csillagoktól, amit mi fel sem fogunk, észre sem veszünk, bár nagy a sebesség, de annyira rövid a mi kis életünk, hogy ebbôl semmit sem érzékelünk. És képzeld el, hogy a világ?r számtalan galaxisából egy kis átlagos csillagfelhôben van egy közepes csillag, amit Napnak hívnak. És a Nap a harmadik kis bolygóján van egy kis ország, a miénk, és annak a legnagyobb városában él két ember, akik szerették valaha egymást, de most már csak nem is találkoznak. Ha ezt végiggondolod, rájössz, hogy micsoda luxus ezt a nagyon kevés idôt, ami jutott nekünk, így elpazarolni. Annyira rövid ez az egész élet, hogy minden percében csak jót kéne tenni. Mert mi az emberiség ebben a világmindenségben? Egy villanás, hisz? max. négymillió évig maradt fent a földön egy faj. Aztán úgy el t?nünk, hogy nyomunkat sem találnák meg, ha egyszer valakinek eszébe is jutna keresgélni a Földön. Még az élet nyomait sem fogják megtalálni, hisz? százmillió év alatt a vas is elporlad.
Milyen igaza volt egy indiánnak, amikor ezt válaszolta arra a kérdésre, hogy ?Mi az ember élete? Egy bölény lehellete télvíz idején.? Vagyis egy könnyen elillanó semmiség az ember élete. Hát, ennyi idôvel rendelkezünk. Ezt kell úgy használnunk, hogy boldogok legyünk.
Egyszer majd te is mindent megértesz.
|
