Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-05-02
Kedves Jucó!
Na, milyen volt a négynapos hétvége? Voltatok valahol? Tanultál egy kicsit? Én voltam Balatonszárszón, ahonnan hétfô délután hazajöttem. Nem mintha lett volna dolgom, csak annyira fúttam az orrom a sok pollen miatt, hogy jobbnak láttam, ha inkább bezárkózom a lakásba, és ki sem jövök. Hát, így is tettem. Egyébként nagyon szép volt. Hatan fürükéztek is már a Balatonban. Én nem vittem fürdôbugyit, pedig beúsztam volna. Így csak térdig mentem be. De minden este kiültem a partra megnézni a naplementét meg a horgászokat. Volt ott egy család, akik nagyon optimistán álltak a halfogáshoz. Nagypapa, nagymama és három unoka kivonultak a partra. A nagymama hozta a bográcsot, paradicsomot, paprikát, hagymát szépen megtisztítva, kockára vágva, ahogy kell, a gyerekek faágakat a t?zhöz. Aztán két kisunoka fogócskázott, míg a nagyobbik fiú, kábé nyolc éves, bevetette a horgait. Pontosabban csak vetette volna, mert az elsô alkalommal a feje fölötti ágak közé dobta a horgászkészséget, aztán meg úgy rángatta, hogy leszakadt. Na, ô utána csak csapkodta a testvéreit a bottal. Közben meg nagypapucika szerelte össze a horgászbotját. Elôször azt hittem, hogy nagyon profi az öreg, mert sokáig bíbelôdött, de késôbb rájöttem, hogy amit csak lehetett rosszul csinált. Elôször is, olyan kukoricát rakott a horogra, amit a közértben vett, vagyis már messzirôl érzôdik rajta a tartósítószer. A másik, délelôtt tízkor maximum gilisztával foghat valamit. Aztán bemutatta, hogyan kell bedobni profi módon a horgot: teljes erejébôl maga elé csapta a vízbe, mert elfelejtette kihajtani az orsó karját. Aztán nagy nehezen sikerült bedobni, de a nagy várakozásban ? mert a nagymamával már az elsô percben meredten nézték a botot ? sôt, két merítôszák is elôkerült, tudod, amivel a nagyhalakat emelik ki a partra, szóval annyira izgatottak voltak, hogy a papa nem bírta a feszültséget, és elôvett egy doboz sört. És miután megitta, letette a f?be, és elkezdett rajta ugrálni, hogy jól összepréselôdjön. Így aztán, ha még volt is hal a közelben, elmenekült a nagy dobogásra. Pár óra múlva visszamentem, megnézni, rotyog-e már a halászlé, de épp akkor pakoltak össze. A nagypapa már kissé be volt italozva, a nagymama meg azt kérdezgette, nyitva van-e még a bolt. Gondolom, ebédre legalább egy vajaskiflit szeretett volna adni az unokáknak. De azért jó volt nézni, hogy horgásznak.
Eszembe jutott reggel, hogy hívtad kiskorodban a fogkefét: fogabí. Pedig tanítgattalak, sôt, mondtad is, hogy fog, azt is tudtad mondani, hogy kefe, és amikor mondtam, hogy mondd egybe: fogkefe, csak huncutul rám nevettél, és természetesen azt mondtad: fogabí. És ezzel szórakoztunk hetekig.
|
