Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2009-03-03
Kedves Jucó!
Hát nem nagyon írtál vissza az sms-emre, amit tegnap küldtem, arra sem válaszoltál, amit jó egy hete írtam a viven. Vagyis arra, hogy menjünk-e a Tátrába. Mert ugye már le kéne foglalni a szállást. De talán ma írsz.
Jó lenne hétvégén találkozni, már régen koccantunk (ahogy Nyuszi beszél a találkozásokról). De hát nem olvasod ezeket a leveleket, amiből tudnád, mit szeretnék. Pedig oly’ sokáig azt hittem, olvasod, de már teljesen biztos vagyok benne, hogy nem. Lassan már elérem a 800 oldalt, és be fogom fejezni ezt a hosszú levelet. Nem lesz egyszerű, mert ha nem írom, akkor egy nagy űr lesz az életemben, mert már annyira hozzá tartozik a mindennapjaimhoz.
Nem is írtam még, hogy egy újabb őrültségen jár az eszem. Tudod, a cukorevés szeptember 1-jén le fog járni, de úgy gondoltam, kell egy újabb helyettesítő kínzás, és mi lenne, ha vegetáriánus lennék. Persze nem leszek az, mert azért a jó sült kolobásznál nincs jobb, de azért pár évet nem ártana böjtölni. Mert most épp egy hete nem eszem húst, ugyanis nagyböjt van. Még 30 nap, és beverek egy nagy sunkát, de addig nem eszem húst. Nem mondom, hogy nem hiányzik, de szerintem meg lehet szokni. Volt egy ismerősöm, aki vegetáriánus volt, és ő egykor nagy húsevő volt, de abbahagyta, elment vegának, onnantól meg úgy megutálta a húst, hogy ő lett a legfőbb szószólója. Ilyen egyébként a dohányzás is. Sokan, az egykori nagy bagósok lesznek a legnagyobb dohányzásellenesek.
Nem tartom kizártnak, hogy Trégerékhez hasonlóan én is nagy ellenzője lennék a húsnak. Vagyis úgy, ahogy ők: náluk nagyobb ragadozók nem voltak – Tréger Gábor napi fél kiló sültkolbászt fogyasztott – aztán ahogy kitalálták ezt a vegetarianizmust, mindenkit oktattak a helyes táplálkozásra. A húsnál undorítóbb dolgot el sem tudtak képzelni. Bár Tráger Gábor néha, de csak titokban be-betért egy húsboltba, hogy behurkázzon, bekolobászozzon. Mint ahogy a cukrot is száműzték az otthonukból. Persze, olykor-olykor, az éj leple alatt láttam Tragert egy tálca krémessel beosonni a lakásba. Nyilván a gyerekek már aludtak.
Hát, ilyen az élet, az ember elhatároz valamit, aztán csak enged belőle, mint én az életfogytig tartó cukormentességből.
Van egy pattanás a hátam közepén.
|
