Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-10-20
Kedves Jucó!
Szombaton nagy izgalommal odamentem Náncsi néni vendéglője elé egy negyed órával a megbeszélt időpont előtt. Nagyon jó volt ott izgulni, meg elhinni, hogy mégiscsak találkozunk. Mert bizony én az utolsó pillanatig azt hittem, hogy majd küldesz egy SMS-t, hogy mégis közbejött valami. De hát nem küldtél. Úgyhogy a bejárattal szemben van egy buszmegálló, ott ültem a padon. Eljött az idő, addigra ki is találtam, hogy azt fogom neked mondani, ülj ide mellém a padra, és együnk pogácsát. Ez lett volna a vicc. Hogy eljöttünk enni a Náncsi néni vendéglőjéhez. Persze aztán bementünk volna, mivel nem volt nálam semmi pogácsaféle. Gyönyörűen sütött a nap. Teltek múltak a percek, egyre izgatottabban nyújtogattam a nyakam, már minden közeledőben téged láttalak. Aztán egy negyed óra múlva kezdtem leereszteni. Fél óra múlva meg küldtem neked SMS-t, amiben kérdeztem, hogy hát mégsem jössz? De nem válaszoltál. Gondoltam, talán az időpontra emlékszel rosszul, és a megbeszélthez képest egy órával jössz. Úgyhogy vártam. De akkor sem jöttél. Majd egy óra múlva írtál egy SMS-t, hogy iskola van, és úgy emlékszel, hogy semmi biztosat nem beszéltünk meg. Pedig még írtam is neked, ha közbejönne valami, értesíts mindenképp. Na, mindegy, így nem találkoztunk közel négy év után sem.
Búcsúzz szépen el! Ez annak a cédének a címe, amit annak idején a Greyből kaptam, mikor eljöttem. Bizony, ez a szám jutott eszembe ma reggel. Ugyanis kiderült, hogy nem nyertük meg a Pannont, ami ez utolsó szalmaszál volt. Úgyhogy szinte biztos, hogy nincsen tovább. Úgyhogy más munka után kellene néznem. Az is eszembe jutott, hogy talán nem is reklámírással kellene foglalkoznom, hanem valami teljesen másal. Például – mivel nagyon szeretek főzni – elmehetnék szakácsnak. Vagy ha annak nem is, akkor langost sütni oda a libegő aljába, a lángoskertbe. Azt például szívesen csinálnám. De legalábbis hétvégeken. Vagy például – ha kicsit áttátesen is van köze a főzéshez – elmehetnék pizzafutárnak. Csak egy motrot kellene vennem. Amúgy talán emlékszel, sokszor emlegettem – talán Váczi Károly hatására –, hogy szívesen vennék egy motrot. És most ez azért lett aktuális, mert a múltkor láttam a Kolosy téren egy hirdetést, amiben motorral rendelkező pizzafutárt keresnek. El is képzeltem, ha nem lesz munkahelyem, elmenek futárnak. De lehet, hogy ez csak az első nap végéig lenne izgalmas. Mert elég nyomasztó egész nap színi a kojtot (füstöt). Majd meglátjuk. Érdekes, hogy nincs bennem a félelem, hogy mi lesz velem. Mert hiszek Istenben, hogy semmi sincs véletlenül. A Bibliában is meg van írva, hogy „egy hajszál sem eshetik le a fejetekről Atyátok akarata nélkül”. Meg „ha egy verebecskére gondja van, akkor rátok hogy ne lenne gondja a ti mennyei Atyátoknak.” Hát bizony így van ez és én hiszek benne. Úgyhogy most várom, mi fog történni.
|
