Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-01-05
Kedves Jucó!
Tegnap még azt nem írtam, hogy Gerlóczy professzornak még az a jó tulajdonsága volt, hogy senkirôl nem akart hallani semmiféle pletykát. Pedig sokan próbálkoztak nála valaki befeketítésével, de ô is, mint Szókratész a tegnapi történetben, nem volt hajlandó meghallgatni. Szószerint közbevágott a másik mondókájába, ha olyan dolgokat kezdett el mondani, ami a harmadikra nézve rossz. Csodálatos ember lehetett. Hej, milyen jó dolog is az, ha valaki ilyennek születik. Mert szerintem ezt nem lehet megtanulni, erre születni kell. Mert hányszor határoztam el én reggel, hogy aznap senkirôl semmi rosszat nem mondok, csak jót, de ez az elhatározás jó, ha tartott fél óráig. Pedig tudom, hogy azokat az embereket szeretik, akik másokról nem mondanak rosszat. Szerintem, te olyan vagy, aki nem szeret másokat besározni, pletykálkodni, és hidd el, hogy ezért szeretnek is téged. Tartsd meg ezt a jó tulajdonságodat. Lebegjen elôtted Gerlóczy professzor, akit még halála után is emlegetnek emiatt a tulajdonsága miatt. Nagy gyógyító is volt, megemlítik, de leginkább a jó természetét hangsúlyozzák. Szerintem mamától örökölted ezt a szókratészi természetet. Mert tôlem nem, az biztos. A mama sem szokott pletykálkodni, szemben velem. Na, mindegy, ez már így alakult.
Meg még olvastam egy koreai közmondást, ami nagy igazság: A szent mindenkit szentnek lát, a disznó meg mindenkit disznónak. Ezt nálunk úgy mondják: Mindenki magából indul ki. De az elôzô sokkal érthetôbb. Mert ott van Wallenstein Szilvia, aki mindenkiben a csalót, a stikázót, tolvajt látta. Nem tudott olyat elképzelni, hogy valaki nem ott lop, ahol tud. Nagyon sokat kínozta a mamát. De lehet, hogy te nem is emlékszel már erre. De Plikta is ilyen volt. (látod, máris rosszakat mondok másokról, amikor az elôbb fogadtam meg magamban, hogy nem teszem)
De a mondás elsô fele is igaz, mert nekem volt egy tanárom a teológián, aki megíratta velünk a féléves dolgozatot, és azt mondta, vigyük haza, és otthon javítsuk ki másik szín? tollal, és aztán adjuk oda neki, ô meg leosztályozza. Még ma is szégyellem magam, hogy én hogyan javítottam ki. Gondolhatod, hányas lett. Ötös. De ez a tanár is magából indult ki, mert ô becsületes volt. Ha tehát te másokról alapvetôen jókat gondolsz elsôre, akkor te is jó vagy.
Sokszor eszembe jut a dolgozat, illetve házifeladat, amit megettél. Hej, milyen szép is volt. Szemben az idôjárással, mert most elkezdett esni. Egyébként tiszta tavaszi idô van. Langyos szél fú, és olyan, mintha most olvadt volna el a hó. De sajnos még az messze van.
Itt a munkahelyemen láttam egy meggyvágót a kertben. Sokáig néztem, ahogy csipegeti az almát a fán. És eszembe jutott, hogy szerettük még a Borókában nézni a madarakat. Fôleg akkor jöttek, amikor nagy volt a hó. A sok meggyvágó, ôszapó, cinke és veréb. És a mama hányszor fogadott nagy felháborodva azzal, mikor hazaértem, hogy megint jött a két nagy tubi (galamb), és kiforogták a napraforgót. Mert tanulás helyett feszt a madáretetôt leste az íróasztaltól.
Meg egyszer kiakasztottam egy darab szalonnát, hogy csipegessék a cinkék. Örültek is, de csak egy napig, mert reggelre Durst leverte a szalonnát. Másnap megint kitettem egy darabkát. Az is népszer? volt a madárkák körében, de reggelre Durst megint leütötte. Ismét kiraktam egy féltenyérnyit, de akkor már okosabb voltam, éjjel lestem. És alig sötétedett be, látom Csíkucit ( mellékelt képen látható), kapaszkodik a nagy testével fel a fára, és neki pofozni szalonna. Aztán - mivel nem boldogult - rácsimpaszkodott, úgy rángatta. Végül aztán csak elszakította a madzagot, ami természetesen nem nyolc kilóra volt tervezve. Hát, így szalonnáztak a Boróka utcában a cinkék. Ott himbálódzott a a nagy szôrmók töltöttzokni. Akkor is rosszat gondoltam másokról, Durstról. Látod, én alapvetôen ilyen vagyok, a disznók közé tartozom.
|
