Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-02-15
Kedves Jucó!
Tegnap hallottam egy történetet Vámos Miklóstól, de nem vele történt, azt hiszem, Örkény írta. Szóval egy család meghívott egy vendéget, akinek hatalmas volt az orra, és nagyon szégyellte. És a családban volt egy kisfiú, akinek a lelkére kötötték, hogy nehogy megkérdezze a bácsit, miért nagy az orra. Sőt, ne is nézze, mert szegény zavarba fog jönni. De a legjobbnak azt gondolták, ha ki sem jön a szobából, míg a vendég ottvan. Na, miután így szépen elrendezték a terepet izgatottan várták a nagyorrú vendéget. A szülők is megbeszélték, hogy nagyon ők sem néznek rá, mert a végén rajta felejtik a szemüket. Meg jött a vendég, szépen hellyel kínálták, s megkérdezték, kér-e kávét. A vendég örmmel igent mondott, az anyuka szaladt is a konyhába, letette az asztalra a kávét és előzékenyen megkérdezte, hány kanál cukrot kér az orrába? Hát ennyi a történet, de ebből az a tanulság, hogy az ember, ha valamit nagyon el akar kerülni, és folyamatosan az jár az eszében – mit itt az anyukának, hogy nem foglalkozik a vendég orrával –, akkor riktig baj lesz belőle. Errő meg az a történet jutott eszembe, mikor még kiskorodban születésnapi zsúrt rendeztünk, és kiszámoltuk, hogy fejenként mennyi szendvicset kell csinálnunk. Hármat számoltunk, meg két süteményt. Jöttek is a vendégek, annyian, amennyire számítottunk. Szépen játszottatok, mindenki jól érezte magát, a szülők beszélgettek, amikor egyszer odaszaladtál hozzánk és mondtad, hogy te úgy ennél még szendvicset, de már megetted a neked jutó három darabot. Én meg elpirultam, hogy így kiszámoltuk, és mit gondolhatnak most azok, akik esetleg már négyet ettek. De szerintem ezzel csak én foglalkoztam, senki más. Csak kicsit kellemetlen volt, de hát ilyen a gyerek.
Ha majd lesz gyereked, biztos te is futsz majd bele ilyenbe, hiába is akarod elkerülni. De hát mindenkivel történik ilyen. Meg mikor Győrfi Pálék eljöttek hozzánk vendégségbe, és nagyon élvezted a társaságot, egyszer odaszaladtál Győrfihez, aki mondott neked valami vicceset, te meg nagy hangosan kacagva rászóltál, hogy büdös a szája. Akkor egy pillanatra megállt a társalgás, valamit makogtam, hogy kér-e valaki süteményt, végül mindenki úgy csinált, mintha nem hallott volna semmit. Vicces volt, kíváncsi vagyok, veled mi fog majd történni. De hát ilyen a gyerek, ne feledd. Ezt a Győrfis törtrénetet már írrtam valamikor, réges régen, nem?
Na, Valentin napra kaptál valakitől valamit? Mondjuk egy nagy szívet csokiból?
|
