Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2010-07-02
Kedves Jucó!
Hát bizony, milyen szomorú is az, ha valaki hatalommal rendelkezik, és nem képes normálisan élni vele. Erről már írtam, de most saját bőrömön érzem. Itt van a főnöknő, akiről már korábban panaszkodtak a kollégák fent, hogy nagyon hangulatember. Ha olyanja van, mindenkivel kedves, de ha harapós kedvében van, kötözködik. Én nem mondom, hogy nem ilyen vagyok, de olyan szomorú, hogy mások is ezt csinálják. De megfigyeltem, hogy a férfiak kevésbé hangulatemberek, illetve jobban tudnak korrigálni érzelmeiken, mint a nők.
Az én esetem a következő: idáig megbecsült tagja voltam a munkahelyemnek, bár sokat esett az ázsióm, de ez az én hibám, mert szeretek szándékosan hülyét csinálni magamból. Na, szóval soha nem volt velem probléma, amivel én vissza is éltem valamelyest. Ez abból állt, hogy az egy órás ebédidőt sokszor kitoltam másfélre. De csak azért tettem ezt, mert úgy gondoltam, hogy amikor szükség volt – pl. a két Vatera-kampánynál – éjjel-nappal dolgoztam. És persze mondták is, hogy ezt majd kiadják szabadságban, minimum egy hét, de lehet, hogy kettő is. És ez valahogy elfelejtődött. Plusz, mikor idejöttem, előtte egy hétig ingyen dolgoztattak egy tenderen, amit meg is nyertünk. Szóval most leköltözött a főnöknő, és így látja, ki mikor jön. Én meg kimentem 12-kor és 13:40-kor értem vissza. És megjegyezte, hogy biztos rágós volt az ebéd, hogy ilyen sokáig maradtam. Ok, ez vicces, de ezzel ne viccelődjenek. Ráadásul most szemmel fog tartani, és nem tudok intézni semmit ebédidőben. Holott én mindig 9 előtt beérek, és ha kell, túlórázom is. És ez bosszant leginkább, nem az, hogy élcelődik. De az se számít neki, hogy ha egy napot ki se megyek, vagy 10 perc alatt megeszem az ebédem, aztán másnap a fel nem használt időt kiveszem az aznapi ebédidővel.
És tegnap a főnöknőnek mindenkihez volt egy-két „kedves megjegyzése” hasonló témakörben. Persze, lehetne sokkal rosszabb a helyzet, hallottam ordítozó főnökről. Velem azt senki nem tehetné meg – gondolom most. Mert a szükség nagy úr. Annál nyomorultabb embert el sem tudok azonban képzelni, mint aki ezt teszi a kiszolgáltatokkal.
Na, megyek, mert itt cirkál körülöttem, és már kiszúrta szerintem, hogy nem a munkámat végzem.
Jó hétvégét, megírhatnád, mikor találkozzunk.
|
