Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-01-17
Kedves Jucó!
Emlékszel még Vitkovicsékra? Ott laktak a Millenáris park mellett, persze akkor még csak egy ócska gyár volt a helyén, és még mondták is, hogy nem lenne ez rossz hely, csakhát ha el akarnák adni, nem lenne vevô, mert olyan csúf a környék. És tessék, ma már sorban állnak arrafelé a lakásvásárlók. Csak ezen múlt, hogy átalakították a gyárat. Ez onnan jutott eszembe, hogy az egyik munkatársamnak van egy ötéves fia, és felettük lakik a nagybátyja, aki bábm?vész. Kint tanult Lengyelországban, ott ismerkedett meg a feleségével, aki szintén bábos. Már itthon laknak, és mondta a munkatársam, hogy a nagybácsi ? akit egy közös munka kapcsán ismerek is ? gyakran szokott a gyereknek játszani. És Marci, a gyerek mindig várja ezeket a vasárnap délutánokat. Hej, bizony milyen jó is, ha van az embernek egy ilyen rokona. Mert neked csak egy olyan bácsikád van, aki gôgös, vagy legalábbis nem egy közvetlen ember. Meghát nem is nagyon állsz vele szóba. Szóval, milyen sokat jelent az, ha valakinek ilyen értékes emberek vannak a közelében, mint egy mesélô. Bizony, az én bácsikáimról sem lehet sok jót elmondani, bár volt egy, Bandi, akit szerettem, sokat játszott velem apám halála után, de aztán lassan megsz?nt vele is a kapcsolat. Igaza volt mamának, amikor oly? sokszor szorgalmazta a rokonokkal való kapcsolatfelvételt. Emlékszem, még egyszer Pécsre is lementünk az unokaöcsédhez, Tomihoz, tudod, akit az elsô nap megvertél.
Becsüld hát meg majd a férjed rokonait, ha majd egyszer úgy alakul a sorsod, mert ha alaposan körülnézel, nincs senkid a mamán kívül. És ez hosszabb távon nagyon rossz. Bár tegnap azt olvastam, hogy az ember a nagy problémákban csakis magára számíthat, nem számolhat a családdal, sem azzal, akit szeret. Ezt egy nagy okos ember írta, de ezzel azért nem értek egyet. Bár azt megfigyeltem, hogy amikor én voltam bajban, mindenki cserben hagyott. De azért az túlzás, hogy senkire nem lehet számítani. Tudom, hiába is mondanám neked, hogy rám számíthatsz, úgysem hiszed el. De talán ? remélem, sosem lesz ilyen az életedben ? bajba kerülsz, azért eszedbe jutok. Akkor majd meglátod.
Meg egy történetet is olvastam még, ami ehhez kapcsolódik kicsit. Egy öreg zsidó kérdezgette az tudósoktól, hogy miért kell Istennek hálát adni akkor is, ha rossz éri az embert. Miért kell a rosszat is megköszönni? Nem tudtak neki válaszolni, csak annyit, hogy erre egy olyan ember fog tudni feleletet adni, akit ha meglát, remegni fog keze-lába. Útnak is indult az öreg zsidó, de ilyen emberrel nem találkozott. Mígnem egyszer egy kárpátaljai kis koszlott faluba nem tévedt. Ott a helybeliekkel elment péntek este a zsinagógába. És amikor meglátta a rabbit, hallgatta a prédikációt, megremegett keze-lába. Oda is ment hozzá az istentisztelet után, és feltette neki a kérdést: rabbi, miért kell a rosszért is hálát adni Istennek? Jaj, fiam ? így az öreg rabbi ? erre én hogy tudnék neked válaszolni, amikor velem egész életemben sosem történt semmi rossz.
Így van ez. Mert vannak olyanok, akik még a rosszat is úgy élik meg, hogy az a javukat szogálja. Sokat gondolkoztam én ezen, és végülis, utólag, ami rossz is ért engem az életben, úgy látom, csak a javamat szogálta. Tehát csak hálával tartozom érte Istennek. Egyszer majd te is megérted ezeket, csak még polycsi vagy ehhez. De az öreg zsidó történetét jegyezd meg, még hasznodra lehet.
|
