Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-01-02
2007. I. 2.
Kedves Jucó!
Tegnap késô este utaztam a vonaton, és az elôttem lévô ulésen ült egy anyuka. A gyerek volt vagy fél éves, és egy órán keresztül sírt. Eszembe jutott, hogy kiskorodban milyen sokszor volt, hogy pont így sírtál, amikor lázas voltál. Nem nagyon, meg nem is olyan gyakran, de azért elôfordult. És nem tudtad még kifújni az orrod, ott kenegettük ki belôle a kis taknyot jobbra-balra. Na, és olyankor tartottalak, illetve ringattalak a kezemben, és annyira elôttem van, ahogy a kis izzadt fejedet hozzámhajtod. Nekem meg annyira fájt a szívem, hogy így szenvedsz, és szinte én sírtam, amikor éreztem, hogy lázas vagy. Egészen sütött a homlokod. Nagyon tud fájni az embernek, ha azt látja szenvedni, akit szeret. Majd te is megtudod, ha gyereked lesz. De a legfontosabb ilyenkor, hogy te ne hagyd el magad, mert a gyerekednek szüksége van rád. De tényleg úgy érzi az ember, hogy ezerszer inkább ô szenvedjen, mint a gyereke. És bizony ? ha csak párszor is ? de úgy érzem, ilyen sokszor volt. Biztos azért, mert az a néhány is annyira megviselt engem, hogy élénken emlékszem minden egyes esetre. Egyébként te nem voltál beteges gyerek. Szóval ott tartotta az anyuka a gyereket, és annyira fájt a szívem, hogy könnyes lett a szemem, mert eszembe jutott, amikor te voltál beteg. Biztos nem hiszed, pedig így volt. Most bekapcsoltam a youtube.com-on a K-os együttestôl a love songs cím? számot. És olyan szép ez így, hogy most neked írok, és közben ez szól. Majd hallgasd meg.
Milyen volt a szilveszter? Gondolom, otthon ültél.
Elég nehéz most ennyi szabadság után visszajönni, és újra dolgozni. De legalább most tudok neked írni rendesen. Még nem néztem a tevémet, de biztos nem írtál. Azt figyeltem meg, hogy amikor kihagyok ennyi napot, sokkal nehezebben megy az írás. Össze-vissza írok, ahogy a fentiekbôl láthatod is. Zavarosan fogalmazok, és sokszor mellé is ütök.
Zalatnainak ? aki egyébként toldys volt, és ott énekelt elôször a szalagavatón ? szóval neki van egy nevelt lánya, aki nagyon sokat szenvedett az anyja miatt, amikor börtönben volt, meg elôtte, a bírósági tárgyalások idején. Tehát írt egy naplót abból az idôszakból, amirôl nem is tudott az anyja. Csak most, miután kijött a börtönbôl, adta oda neki. És bizony Zalatnai egy csomószor elolvasta, és mondhatom: így a könnyek, így ?
Akkor arra gondoltam, hogy ha te netán írsz is naplót, nekem azt sose mutasd meg, mert meghasadna a szívem. És ezt most tényleg komolyan mondom. Mert gondolj bele, ha az annyira megviselt, hogy lázas voltál, és akkor is sírtam titkon, akkor tényleg megszakadna a szívem, ha arról olvasnék, hogy te szenvedtél miattam. És bizony most már jobb nekem, ha nem is tudok rólad semmit, csak amennyit az emlékek elôhoznak, mert minden új dolog olyan fájdalmas, ami veled kapcsolatos. Mert például itt van ez az új kép az adatlapodon: sokszor eszembe jut az a kép, hogy milyen szép vagy, szép a hajad, és milyen sokszor néztelek én is álmodban. És most már nem látlak. Tehát ilyenkor fáj az ember szíve. Az emlékek meg mind szépek, és jobb, ha a múltban járok, mint a jelenben.
Holnap kezdôdik a tanítás? Onnan gondolom, mert kevés a kocsi az utcán. Ha így van, akkor hamarosan megnézed a tevéd, és akkor olvasod, amit most írtam.
|
