Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-01-11
Kedves Jucó!
Na, most jutottam oda, hogy írjak. Idáig csak dolgoztam. Reggel kilenckor kezdődött, és most 11 óra. Addig meg se tudtam állni.
Tegnap eszembe jutott egy régi történet. Egyszer, mikor még kisbaba voltál, nézegettük a fényképeket. Mondjuk nem voltál nagyon kicsi, kb. ötéves. És pont abban a korban voltál, hogy önállósodtál, és azt mondtad, nem kell rád felügyelni, nem kell téged átvinni Erzsi nénihez vagy Iluhoz, ha elmegyünk otthonról, mert tudsz magadra vigyázni. Persze nem lehetett még egyedül hagyni téged, de akkor ez volt épp a rögeszméd. És ebben az időben nézegettük a régi fényképeket. Az egyiken csak ketten voltunk rajta mamával, mert akkor te még meg sem születtél. Azt hiszem, a krétai képek közül volt az egyik. Szóval, amint megláttad ezt a képet, egyből felcsattantál, hogy te meg hol vagy a képről? Biztosan akkor is átadtunk megőrzésre Erzsi nénihez! Hát ez a kis méregzsákos történet jutott eszembe tegnap. Bizony, ilyen kis aranyos voltál.
Én meg hogy megjártam, hallod. Az Ikeában voltam a múltkor, és látom, hogy árulnak diétás kókuszgolyót. Akkorákat, akar egy nagy dió. Vettem is egy dobozzal, amiben volt 12, vagyis egy tucat. Gondolhatod, milyen jóízűen habzsoltam, hisz’ évek óta nem ettem ilyet. Ráadásul pont olyan volt, mint az igazi. Sőt, vettem szintén egy tucatnyi négercsókot is. Azt is megettem pár napon belül. Illetve csak kilencet. Mert ahogy falatozgatok, nézem a diétás címkét ... hát mit látok? Nem diétás ez, hanem csak Delicato – vagyis finom – van ráírva. Ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy cukormentes. Nem is ettem tovább, elhoztam Nyuszinak, aki jóízűen bekapta mind a hármat. És én meg most itt vagyok úgy, hogy megszegtem a cukortilalmat. Mentségemre legyen mondva, hogy nem tudtam róla, hogy cukros, de hát mostantól azért mégsem az igazi már. Hát így jártam.
Meg reggel hallottam az Edda frontemberét, Pataky Attilát az interneten, és úgy kezdte az éneklést, hogy előtte csak annyit mondott: rock a bűnöm. Közben meg egy villát mutatott a kezével. Azóta én is állandóan így köszöntök mindenkit: rokk a bűnöm!
Persze, tudom jól, hogy más bűnöm is van, de ez most olyan jól hangzik. Tudod, milyen vagyok, ha valamit elkezdek szajkózni, azt nem hagyom abba napokig. Majd elfelejtem lassan, de addig is: rokk a bűnöm!
|
