Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-06-01
Kedves Jucó!
Nagyon szégyellem magam, hogy elôre kiabáltam, hogy a kisöreg már otthon is van, mert kiderült, hogy a kórházban reggel bemondta, hogy éjjel érzett egy borzongást, és arra gyanakszik, igencsak vakbeles. Addig-addig, míg azt nem mondták, jól van, papa, megoperáljuk, ha annyira akarja. Tegnap délután megoperálták (sz: felnyitották), és kivették a vakbelét. Szerintem, semmi baja nem volt a féregnyúlványnak, csakhát, üres kézzel nem akarták visszavarrni. Mert nagyanyám járt így egyszer még vagy harminc éve, hogy belesajdult valami az oldalába, nem tudták, mi az, hát megm?tötték (sz: felvágták), és kikacsmarintották a vakbelét. Szerintem Bandi bá?val is ez történt, így az öreg megnyugodott, hogy már nemcsak kívülrôl, hanem belülrôl is megnézték, hogy minden rendben. Most bent fekszik, hétfôn hazaengedik, anyám már be is vonatozott hozzá meglátogatni. Azt aztán el tudom képzelni, micsoda felhajtást kell körülötte csapni otthon. Mindegy, ez jutott.
Sokkal szomorúbb, hogy milyen ostoba az ember. 1680 körül ? alig hetven év leforgása alatt ? kipusztította az ember Mauríciuszon az utolsó dodót. Ez egy olyan nagy, 80 centi magas galambféle volt, amelyik nem tudott repülni, és csak azon a szigeten élt. És még ráadásul ehetetlen is volt, mert olyan rosszíz? volt a húsa. A matrózok meg csak viccbôl agyonverték ôket, vagy a kutyájukat ráeresztették, hogy élvezzék, amint széttépi. És szegény dodónak volt egy rossz szokása, ha meghallotta társának a sipítozását, elôrohant a bokrok közül, hogy segítsen, vagy legalábbis megnézze, mi történt. Gondolhatod, milyen jót röhögtek a matrózok, mikor látták, hogy elég egyet elkapni, megszorongatni a nyakát, és már jön is a többi. És így nagyon rövid idôn belül kipusztult. És a legszomorúbb, hogy nem is tudjuk, milyen volt, mert csak néhány leírás létezik, meg pár rossz rajz róla. Volt egy kitömött példány Angliában egy múzeumban, de egyszer elkezdett penészedni, és akkor az igazgató elégettette, csak egy dolgozó megmentette a fejét, meg az egyik kis szárnyát. Így csak ennyi maradt egy kedves állatból, aki annyira butácska volt, hogy nem is menekült az ember elôl, mert nem is gondolta, hogy az bántani fogja ôt.
Ma már hetente 1200 faj pusztul ki a földön, ebben azonban a növények is benne vannak. De akkor is nagy ez a szám. Mert míg az ember nem jött, kábé heti 4 faj t?nt el a föld színérôl.
Például 1936-ban halt ki egy ausztráliai állatkertben az erszénye farkas. Az utolsó ragadozó erszényes, amelyik olyan volt mint egy nagyobb kutya, csak csíkos, mint a tigris. Egy pár perces film felvétel készült róla, aztán, mikor meghalt, a szeméttel együtt kidobták. Így ma már azt sem tudjuk, pontosan hogy is nézett ki.
Tegnap ilyen adatokkal fejezôdött be az a könyv, amirôl sokat írtam neked. Remélem, egyszer majd te is elolvasod, mert tudom, hogy neked is tetszene.
|
