Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-07-10
Kedves Jucó!
Esik az esô, de állítólag hétvégére jobb idô lesz, pontosabban 35 fok. Ami végülis nem is olyan jó. Fôleg neked, aki tetôtérben laksz. Persze, nem hinném, hogy most itthon ülsz, mert a tegnapi viven láttam, hogy pénteken voltál utoljára. Ebbôl úgy gondolom, hogy biztos elmentél valamilyen táborba hétvégén. Ha meg így van, akkor meg most éppen nincs rád jóidô. A múltkor írtam, hogy a szabadság alatt kitalálom, mit kéne tenni. Hát, nem lettem sokkal okosabb, hiába is gondolkoztam. De azt azért kitaláltam, hogy írok neked a vivre, hogy juttasd el a telefonod valahogy hozzám, és ha lehet, megjavíttatom. Vedd ki a simkártyát, addig meg azt bele tudod rakni valami régi telefonba. Szóval ezt megírom. Kíváncsi leszek, mi lesz belôle. Mert az luxus, hogy egy ilyen telefon igazából használhatatlan. De belátom, felesleges ilyen drága holmit venni egy gyereknek. Majd te is meglátod, ha ennyi idôs leszel. Meg ott van példának a fényképezôgép is. Na, mindegy.
Van egy ismerôsöm, aki mondta, hogy évekig írt naplót, és most, hogy belelapozgat, olyan unalmasnak találja. Hát, nincs kizárva, hogy ez a napló is az. Pedig sok érdekes történetet írtam meg benne. De úgy látom, hogy nem szoktad olvasni. Ha már csak azt nézem, hányszor mész fel az internetre. Meg egy csomó mindent kértem, hogy adj jelt, ha olvasod, de sosem adtál, hát mire gondolhatnék, mint arra, hogy nem olvasod.
Egy érdekes történet eszembe jutott a táborozásról: amikor elôször mentél el hosszabb útra alsóban, valószín?leg Kemencére, nagyon féltettünk, és szerettünk volna minél többet tudni rólad. De hát Róland bácsi megtiltotta, hogy telefonáljon bárki is. Ezért kitaláltam, hogy veszek egy borítékot, megcímzem, és így egyszer?bb lesz a dolgod. Csak be kell dobnod a postaládába. Sôt, ha jól emlékszem, még a papírt is elkezdtem: Kedves Mama! És mondtam, hogy az elsô este írj levelet. Semmi dolgod nem lesz vele, nem kell vacakolni a címzéssel, megszólítással. Elkísértünk a buszhoz, sírtunk is, és alig vártuk, hogy jöjjön a levél. Jött is két nap múlva. Még ott a posta láda elôtt kibontottuk, és elkezdtük olvasni. Hamar a végére jutottunk, mert csak annyi volt a levélben, hogy Kedves Mama! az én kézírásommal.
Így nem tudtuk meg, hogy érzed magad, de azt tudtuk, hogy te komolyan vetted, hogy neked azzal a levéllel más dolgod nincs, csak bedobni a postaládába. Hát, ilyen kis okos voltál kiskorodban. De most már remélem, több eszed van. Mert aki kit?nô a gimnáziumban, annak sok esze van ám!
|
