Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-05-22
Kedves Jucó!
Te elmennél dolgozni, ha nem vennének fel egyből az egyetemre? Mert szerintem sok mai gyereknek eszébe sem jut, hogy esetleg 18 évesen el is lehet menni dolgozni. Nekem annak idején természetes volt, hogy az érettségi – illetve annak megkísérlése – után mennem kell munkát keresni. Nyilván, mert azt láttam otthon is, hogy ez az élet rendje. De gondolom, te nehezen tudnád elképzelni magad egy boltban, amint hajnalban pakolod a tejes ládákat. Vagy egy üzemben állsz a futószalag mellett és válogatod a krumplit. Bezzeg én mentem a szeretetotthonba, aztán hordtam az ágytálakat, meg fürdettem az öregeket hajnalonta. Jó móka, mi? De végülis szerettem a munkám, sosem utáltam dolgozni. Szerintem engem is szerettek, mert mindig jókedvem volt. Bolondoztam is az öregekkel. Pédául szerettem megadni a tiszteletet. Ez pedig nem történt másképp, minthogy az akkor még titkon őrzött nemesi, főúri rangokon szólatottam őket. Így én csupa gróf, báró, nemzetes, máltóságos asszony között dolgoztam. Például reggel kérdeztem az egyik mamától: Grófnő, teát vagy tejet parancsol a kiflihez. Szerették ezeket a titulusokat. Például gróf, báró Prónay Jozefa – a háta mögött Dzsozi néni – meg is követelte magának a tiszteletet. És így fordult elő, hogy amikor egyszer kiszökött az utcára egy szál pizsamakabátban, úgy szaladtam utána az állatkertnél, hogy „gróf, báró Prónay kisasszony, kérem fáradjon vissza lakosztályába, mert már felszolgálták az ötórai teát! Hát, ilyen világ volt akkor még. Ezek a régi nemesek mind kihaltak. Bár azt olvastam, hogy mostanában, kezdik megint elővenni a régi nemesi címeket. Bár ma már semmit nem érnek. 1948-ban törvényileg szüntettek meg minden nemesi kiváltságot.
Például Habsburg Ottó fiával is összfutottam már egyszer az IKEA-ban, és ő is épp úgy állt sorba, mint a többi ember. Legfeljebb lelkileg nemesebb, mint egy hétköznapi ember: a családi hagyományok miatt tanult meg több nyelven, tud zenélni, jó beszédkészsége van, amit már gyerekkorában elkezdtek fejleszteni. Te benned sajnos semmi nemesi vér nem csörgedez, de igazából ez csak az időseknek, vagy az ostobáknak lehet fontos. Bár, ha én valamilyen arisztokrata családból származnék, biztos számon tartanám.
Ja, ma van a névnapod. De tudod, hogy ezt mi sosem tartottuk számon, és nem ünnepeltük. De azért nem felejtettem el.
|
