Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-07-23
Kedves Jucó!
Hej, hej, hej ? hajnalban megriadtam, és az jutott eszembe, milyen volt, mikor a Baross utcából a Borókába költöztünk, milyen óriási változás állt be az életünkbe. Biztos azért jutott eszembe, mert annyira meleg volt éjszakánként a hétvégén, hogy csak két-három órákat tudtam aludni, azt is részletekben. És amikor a Baross utca nyolcadik emeletén laktunk, akkor volt ilyen meleg. Legalább 45 fok a szobában. Szegénykém, annyira sajnáltalak, mert egész éjjel forgolódtál, meg többször is sírtál, és tiszta kis veríték volt a homlokod. Vagyis te is nagyon szenvedtél. Akkor határoztam el, hogy ha törik, ha szakad, elköltözünk onnan, ha kell, vidékre is akár. És novemberre már el is költöztünk. De azt hiszem, következô év novemberére. Hú, most kiderült, hogy nem is voltam én akkora penge. Meg hát a pénzre is várni kellett. Meg a legnehezebb a lakás eladása volt. Hej, milyen kicsi baba voltál a nagy hôség idején. Amikor meg már beköltöztünk, akkor tudtál beszélni kicsit. Megláttad a pókot ? palóznaki pókot ? a sarokban, rámutattál nagy boldogan, és csak annyit mondtál: poh. Ez volt a pók. Neked az egész lakásból ez tetszett a legjobban. Hej, milyen szép is volt. Majd te is megtudod, ha egyáltalán leszel ilyen helyzetben. Mert azért neked már nem kell annyit küzdeni, mint annak idején nekünk. De ennek ez a rendje.
És amikor beköltöztünk, az elején meglehetôsen gyötrelmes volt, mert csak nehezen tudtunk házzászokni a jéghideg padlóhoz, Bogárdi vécérángatásához, de aztán, amikor elkezdett tavaszodni, a rigók neki ordítani, akkor már nagyon jó volt. Ezt már írtam, de ismétlés a tudás anyja, tehát kinyitottuk a konyhaablakot, amennyire csak lehetett, ültünk az asztalnál, hallgattuk a szarkaháj-szarkahájt, és ettük a fejedelmi lakumát (így: lakuma), a téliszalámis vajaskenyeret. Mert nem került ám mindennap az asztalra, de az olyan nap volt, hej, olyan szép délután, hogy azt meg kellett ünnepelni. Te ott ültél a kis eteteôszékedben, nézted a cseresznyefát, ahogy fújja a szél, mi meg téged néztünk nagy boldogan. Hej, szép is volt.
Ma reggelre már jobb idô van, alig lesz 35 fok. Remélem, te is kibírtad valahogy ezt a hétvégét. Komolyan mondom, már vártam, hogy jöhessek dolgozni, mert itt legalább lehet h?sölni. De ott, ahol lakom, még megmozdulni sem volt érdemes, mert már az is melegedéssel járt.
Na, most abbahagyom, mert már dolgozni is kell. Gondolom, nem írtál a viven, de nem baj, elég örömet okoztál már nekem az életben, ahhoz, hogy ezt el tudjam viselni.
|
