Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-07-26
Kedves Jucó!
Tegnap láttam egy BMW cabriót, és eszembe jutott egy réges régi történet. Tudod, milyen az a cabrió, nem? Olyan kocsi, amelyiknek nincs teteje, és nagy vígan ülnek benne az utasok. Na, amikor még a Borókában laktunk, egyszer elmentünk a Daubnerbe, de te hoztad a pattogós gumilabdád. Ott dobálgattuk egymásnak, bár nem voltam boldog, hogy ugrálsz érte össze-vissza, de hát gondolom, ragaszkodtál hozzá. És egyszercsak a Daubner elôtt jól eldobtad, illetve belepattintottad egy luxus cabróba, amelyik ott parkolt. Az ott marad, ha már ilyen ügyes voltál, mondtam. Persze te sírtál, hogy a világ legjobb labdája meg minden. Hát akkor várunk, míg meg nem jön a gazdája, mert én bele nem mászom. Ugyanis még az ablaka is fel volt tekerve. Vártunk-vártunk, semmi. Na, gondoltam, nem töltjük itt az éjszakát, benyúlok, illetve behajolok a kocsiba. Kínos volt, elhiheted, amikor a járókelôk azt nézték, hogy egy ember valamit ki akar venni egy kocsiból. Mert ha az enyém lett volna, egyszer?en kinyitottam volna. És ráadásul be is kapcsolt a riasztó, amire kirohant a gazdája, és csak ott álltunk mellette szerencsétlenül, hogy adja vissza a pattogós labdát. Visszaadta, de egy szót sem szólt, csak rángatta a száját. El is ment a kedvünk akkor egy idôre a pattogós labdától. De ez régen volt, és már nem haragszom, megnyugodhatsz.
Tegnap beszéltem egy volt évfolyamtársammal, azzal, akinek a nyaralójában laktunk kétszer is Balatonfenyvesen. A minap szült két gyereket, egy fiút és egy lányt. De szegény fia nyitott szájpaddal, vagyis nyúlszájjal született. Nagyon-nagyon sajnáltam szegényt. Azt hitte, hogy a leukémiás fia meggyógyulása után lesz egy kis öröme a két kisgyerekben, de nem, most kezdôdik a kisebbik fiával a kórházba járás, m?tétsorozat. Nagyon sajnáltam. A lánynak semmi baja, nagyon szép állítólag.
Amikor még nem születtél meg, de már mama hasában voltál, sokszor mondogatta mama, hogy kis nyuszika. Simogatta a hasát, és nyuszikának hívott. De egyszer, amikor hazamentem az egyetemrôl, ott feküdt az ágyon és nagyon sírt. Azért, mert hirtelen bevillant neki, lehet, hogy emiatt te is nyúlszájú leszel. Lehet, hogy most ezen nevetsz, de olyankor mindentôl félti az ember a gyerekét. Persze én tudtam, hogy könyörülô az Isten, és ilyennel nem büntet sem téged, sem minket. De elmondom, hiába gyôzködtem mamát errôl, ô végig félt, amíg meg nem születtél, és meg nem láttuk, hogy milyen szép, egészséges kis baba vagy.
Még az a jó, hogy fiú, és így ha nagy lesz, lehet bajsza, ami eltakarja a m?tét helyét. Hej, ennél nagyobb csapás nem érhet egy embert, minthogy a gyereke beteg. Mert inkább legyek én beteg, vagy akár az életemmel is fizetek cserébe, csak a gyerekem meg ne betegedjen soha.
|
