Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2009-03-11
Kedves Jucó!
Hej, hej, hej … bizony, szép az élet. Süt a nap, már a rigók is füttyögnek, ettem három fínom ajas kiflit, hallgatom, Jeffet és bizony vele együtt tudom mondani, hogy hallelujah. Pláne, mert tegnap este találkoztunk, elvittem a nadrágokat, pólókat meg a cipőt. Bár éjjel megírtad, hogy a nadrágok bizony kicsik, de a felsők jók, a cipő meg a legjobb. Bár egy számmal nagyobb, mint amilyen kéne, de nem is gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog neked. Rögtön fel is próbáltad, aztán meg rohantál vissza, mert Bláz már megint ott ült. Mondtad, hogy ritkán van ott, de akkor én mindig jövök. Nem tudom, szerintem sokszor van ott, csak neked még ez is kevés, azért érzed ritkának. Valamit fel kellett neki mondani, gondolom, németet. Mondtad azt is, hogy megveszik a szteppcipőt. Illetve még csak folyamatban van az ügy. Az nagyon jó, akkor most jól mennek a dolgaid, már csak az érettségi van hátra. Remélem, minden jól sikerül. Bár most eszembe jutott az a verselemzés. Kizárt, hogy az olyan gyenge volt. De hát ez legyen életed legrosszabb élménye. Kaptál te már egyáltalán egyest az életben? Nem is emlékszem, hogy kis korodban kaptál volna. Egy hármasra emlékszem, amit aztán annyira bántál, annyira szégyellted, hogy kijavítottad az ellenőrzőben. Nyolcasra.
Én is voltam már ilyen nagy zavarban egyszer, mikor a Publicis nevezetű reklámügynökségre jelentkeztem. Emlékszem, Kádár Tamás kreatívigazgató adott egy névjegykártyát, közben beszélgettünk, közben a kártyát összehajtogattam, majd miszlikbe téptem, és az egészet leszórtam a földre. Az interjú végén kérdezték tőlem, hogy került ez ide. Persze én semmire nem emlékeztem, és mondtam, hogy az már ott volt. Persze nem hazudtam, vagyis nem szándékosan, csak annyira zavarban voltam.
Hej, lassan közelg az augusztus 20., amikor is menünk a Bilikovába. Nagy flass lesz, ermélem. Van egy álmom, ami talán meg is valósítható, nem úgy, mint az egykori gibanicás, ha emlékszel egyáltalán. Szóval az az álmom, hogy felmegyünk mi a tengerszemekhez, leheveredünk a kövekre, és mp3-on lejátsszuk Jeff Buckleyt, miközben nézzük a hatalmas szirteket meg az eget. Hej, je, hej, a kék eget, közben a kezünk blelóg a jéghideg vízba, bizony, jéghideg vízbe.
|
