Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2010-01-05
Kedves Jucó!
Tegnap láttam egy filmet a Duna tévén, amit már korábban láttam kétszer is. A címe: Zuhanás a csöndbe. Egy dokumentumfilm két hegymászóról, akik Peruban másztak meg egy hegyet. Felértek a csúcsra – kb. 7000 méteresre – majd elindultak lefelé. Csakhogy egy olyan utat választottak, ami nagyon veszélyes volt. Így az egyik alatt le is szakadt egy hópárkány, lezuhant és eltört a lába. A társa próbálta leengedni kötélen apránként, de szilánkosra tört térddel, amibe a sípcsont alulról befúródott elég nehéz volt. Azt is tehette volna, hogy otthagyja, azt mondja, hogy hoz segítsége – persze amiből nem lett volna úgyse semmi – de nem ezt tette. Aztán, ahogy ereszkedtek lefelé, a törött lábú megint megcsúszott, és egy szikláról lógott lefelé órákig, míg a társa tartotta. Végül aztán elvágta a kötelet, a törött lábú meg belezuhant egy gleccser szakadékba. Onnan, abból a rettenetes mély jégfalszakadékból nem volt kiút. Egy napot feküdt ott, aztán egy élete, egy halála, fogta az 50 méternyi kötelét, lelógatta az alatta tátongó mélységbe, és elkezdett leereszkedni, mivel föl nem tudott menni. Arra gondolt, talán a szakadék alján van valami kijárat a külvilág felé. És szerencséjére volt, igaz, épp hogy csak el tudta érni, az sem volt egyszerű.
Ezelatt a társa leért az alaptáborba, ahol egy másik hegymászó várta. Annak mondta, hogy a társa meghalt.
Eazlatt a törött lábó vonszolta magát lefelé, telte-múltak a napok, alig bírta már, és többször fel akarta adni. Közben a társai pár nap után elhatározták, hogy reggel elmennek, minek várjanak itt a semmire. El is égették a ruháit a társuknak, így szimbolikusan eltemették. Persze nem tehettek mást. Ha nem vágja el a kötelet, őt is a mélybe rántja magával a törött lábú. Szóval a vánszorgó már fel akarta adni az utolsó éjszakán, csak az bosszantotta, hogy bekapcsolt a fejében egy Boneym szám, és megállás nélkül az ment. Na, gondolta, nem így akar meghalni. Mászott-mászott, már ő sem hitte, hogy ott találja a társait, amikor valami nagyon büdös ütötte meg az orrát. Kiderült, hogy a sátor közelében van, ott, ahová csutkázni meg sárgázni járt6ak a társai. Na, akkor ott elkezdett halkan kiabálni – ennyire futotta – és a társai azt hitték, kíséretet, ki sem akartak menni. Aztán végül csak kinéztek, így az utolsó utáni pillanatban rátaláltak.
Nagyon izgalmas film volt és nagyon tanulságos. Nem lehet feladni sosem, nem kell nagy terveket szövögetni, csak rövid, egynapos túlélési tervet. A többit Istenre kell bízni.
|
