Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-03-19
Kedves Jucó!
Úgy jártam, min te a gólyabálon. Történt ugyanis, hogy a T-Com – régen Matáv – új image-zenét rendelt tőlünk. Vagyis találjunk olyan muzsikát, amit mindig tud használni a filmjei alatt. Én meg – mivel kevésbé vagyok járatos a popzenében – összeírtam pár komolyzenei darabot. Például Puccini Toscájából a Levél áriát, aztán Csajkovszkijtól a IV. szimfónia 2. tételéből egy részt és Beethoven A-dúr zongoraversenyét. De ezt teljesen komolyan gondoltam, hogy van valami esélye. De hát nem volt. Amikor elmondtam, azt hitték, hülye vagyok. Aztán a vége egy Robbie Williams szám lett. Valahogy így jártál te is, mikor a gólyabálra zenét kellett vinni, emlékszel? Nem is értették, kit mondasz. Csajkovszkij volt, ha jól emlékszem. De hát ennél nagyobb szégyen sose érjen, mint hogy a klasszikus zenét szereted. Ja, reggel vittem a kocsit szervizbe, mert hertyeg, meg a lámpája beázik. De ezt már írtam régebben. És arra nem számítottam, hogy ott kell hagyni a kocsit, így buszozhattam, illetve metrózhattam vissza. De nagyon jó volt, mert réges régen minden reggel arra jártam, mikor még a mentőknél dolgoztam, és Sashalmon laktam. Akkor még nem ismertük egymást mamával. Teljesen visszajött az az érzés, mint amit azokon a reggeleken éreztem. Évekig jártam metróval. Te ezt még nem értheted, de majd lesz idő, mikor annyi év áll mögötted, hogy lesz mire visszaemlékezned. De talán érzel valami hasonlót, mikor a Fajd utca felé sétálsz, ahol az óvodád volt. Mert bizony, hányszor, de hányszor sétáltunk onnan haza. De leginkább odafelé. Átmásztunk Trégerék házánál a kis zöldkerítésen, aztán mentünk a Hosimin ösvényen. Emlékszel még rá? Aztán ott fel, Irináék utcáján végig. Ott volt egy mandulafa jobb kézre. Aztán szépen oda is értünk. Később már kocsival mentünk érted, illetve azzal vittelek. De a bölcsődébe mindig gyalog mentünk. Hazafelé meg villamossal a Kolosi térig, onnan meg a 29-es busszal. De lefelé – a táncoló kutya utcáján – gyalog, legtöbbször a nyakamban ültél. Hej, milyen szép is volt. Emlékszem, olyan sokan néztek minket a kocsikból. Biztos irigyeltek, hogy milyen vidámak vagyunk mi. Persze te már erre nem emlékszel, mert az ember három éves kora előtti dolgokra nem emlékszik.
|
