Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-03-02
Kedves Jucó!
Tegnap este láttam egy nagyon megható történetet a Spektrumon. Egy vakvezetô kutyáról szólt, akinek az életét a filmesek végigkísérték a születéstôl egészem másfél éves koráig, amíg végleges gazdájához került. Aranyretríver volt, mert azok a kutyák végtelenül türelmesek, és okosak, vagyis jó vakvezetôk.
Amikor megszületnek, már két-három napos korukban elkezdenek velük foglalkozni: beszélnek hozzájuk, simogatják ôket, hogy szokják az emberek közelségét. Aztán párhetes korukban speciális játszótérre viszik ôket, ahol különbözô nagy játékok vannak, olyanok, amikkel az utcán is találkozhatnak: lépcsô, csúszda szer? lejtô stb. És amikor hathetes korukban elválasztják ôket anyjuktól, nevelôcsaládhoz kerülnek egy évre. És ebben a családban szocializálódnak, vagyis szokják meg az embert meg a családot.
Így került egy olyan családhoz, ahol volt egy 12 évers kislány, aki már a kutya átvételnél annyira izgatott volt, hogy folyamatosan mosolygott és csillogott a szeme. Amikor megkapta Galuskát ? nem emlékszem már pontosan, mi volt a kiskutya neve ? az ölében vitte a kocsihoz. És az ô kapcsolatukról szólt a film nagy része. Annyira boldogan sétáltatta a kiskutyát, meg foglalkozott vele, mint te annak idején. Kis mellényt adtak galuskára, amire fel volt írva, hogy vakvezetô-képzôs, így bevihette boltba, Mc Donald?s-ba is. Nagyon okos volt Galuska és nagyon szófogadó is. Persze az elején mé többször rá kellett szólni, hogy például ne fogadjon el idegentôl ennivalót, meg ne kezdjen el más kutyákkal játszani, vagy ne foglalkozzon azzal, ha egy hülyegyerek megtépi a szôrét. Mivel az aranyretríver nagyon okos fajta, hamar megtanult mindent, és mindenki ôket csodálta a kutya jólneveltsége miatt. Amikor a kislány olvasta a leckét, hasrafeküdt a szônyegen, mellette a kutya aludt. De a kislánynak ? ahogy megmoccant a kutya ? abban a pillanatban ott volt a szeme. Úgyhogy állandóan járt a szeme a könyv meg kutya között. El tudom képzelni, mennyit tudott másnap az iskolában. Mindenhová elvitték: tengerpartra, metróba, játszótérre. Nagyon büszke volt rá a kislány, hogy milyen jó kutyája van.
Aztán elközelgetett az utolsó nap. Galuska mintha megérezte volna, egész nap a kislány mellett feküdt az ágyon, a kislány meg ráhajtotta a fejét. Nem sírt, csak könnyes szemmel simogatta. Így búcsúzott legjobb barátjától.
Aztán másnap reggel szépen felöltözött egy térdi gérô világoskék, apró virágmintás ruhába, egy szép szandálba, és vitték Galsukát vissza az iskolába. Több kutya is volt, akiknek szintén akkor járt le az egy évük, így egy kis ünnepséget rendeztek. Egymás után kimentek a régi gazdák egy kis színpadra, és átadták a pórázt az új, vak gazdának.
És amikor Galuska jött, a kislány anyukájával ment fel a színpadra. Az anyukája mondott pár szót, majd odaadta a mikorfont a kislánynak. Gondolhatod, már akkor könnyes volt a szemem, nem különben a kislányé. És olyan szépen beszélt, hogy az addig nevetgélô közönség is néma csendben hallgatta. Elmondta a kislány, hogy mennyire szereti Galuskát, de tudja, hogy az ott álló vak lánynak nagyobb szüksége van rá. Hosszú életet, és boldogságot kívánt nekik, és átadta a pórázt. Mondanom sem kell, hogy mindenki sírt, még talán Gölödin is. Ezután még fél évig járt kiképzésre Gölödin, de már az új gazdájával.
Aztán fél év múlva elvitte látogatóba a kislányékhoz az új gazda Galuskát. Ekkor már a kislány volt a narrátor, vagyis aki magyarázott. És mondta, hogy szegény Galuska biztos nagyon zavarban volt, mert talán az is megfordult a fejében, hogy újra visszakerül a kislányékhoz. De aztán szépen tudomásul vette, hogy csak látogatóba jöttek. De a kislány a látogatás alatt csak a könnyeit törölgette folyamatosan, és össze-vissza ölelgette Galuskát. De ekkor is elmondta, hogy tudja, sokkal nagyobb szüksége van másnak Galuskára, mint neki. De azért a szívébôl sosem zárhatja ki szeretett kutyáját.
Talán mondanom sem kell, hogy végig te jártál az eszemben, és így a könnyek, így ? és ez így igaz. Még hasonlított is rád az a kislány.
Tudom, te is így szeretted volna, ha te nevelted volna azt a kiskutyát.
És azt is tudom, hogy igazából Yavannát is sajnálod, de azt is megértem, hogy szeretnéd elpusztítani, hisz? ez az egyetlen dolog, ami még hozzám köt. Pár nap, és meghal. Gondolatban már én is búcsúzom tôle napok óta. Nagyon sajnálom, hogy így ér véget az élete.
|
