Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-01-06
Kedves Jucó!
Ma sajnos barnával fogok írni. Nem mintha rossz kedvem lenne, csak inkább fáradt és kicsit szomorú vagyok. Előszöris, mert most sütöttem aranygaluskát, és olyan ez a sütő, hogy a tészta külseje teljesen megbarnult, míg a belseje sületlen. Legalábbis az volt tíz perce. Így még bennhagytam, és lehet, hogy ennyi pont elég neki, hogy megsüljön. Erre nem vennék mérget. Ha sületlen, kidobom az egészet, amire nem egyszer volt már példa. De ez még nem is lenne baj, sokkal rosszabb, hogy éjjel alig aludtam. Ennek oka pedig egy álom, ami veled kapcsolatos. Arra emlékszem, hogy még otthon, anyámék konyhájában álltam, te meg a konyha túlfelén. És nem tudom, miért, de mondtam, hogy adj egy puszit most az egyszer, most utósszor. Valószínűleg mentem meghalni. Vagyis vittek, mint Szaddam Husszeint. És bizony a mama vezetett az ajtó felé, én meg többször mondtam neked, hogy gondold meg, mert később bánni fogod, de te meg se moccantál. Én meg nagyon sírtam, mit sírtam, zokogtam, még a térdem is rogyadozott – pont úgy, mint mikor nagyanyám előtt lezárták a koporsót, és vitték a fiát eltemetni –, a mama meg tuszkolt kifelé az ajtón, ahol vártak, hogy kivégezzenek. És az volt az érdekes, hogy nem láttam az arcodat, holott beszéltem hozzád. Valahogy mindig háttal voltam neked. Csak emlékszem, hogy már könyörögtem, hogy ez az utolsó kívánságom, de téged nem hatott meg. Aztán kilöktek az ajtón, de a kivégzést már nem volt szerencsém átélni, mert felébredtem. Tudom, hogy a valóságban is sírtam. 4 óra 8 perc volt, és utána már nem tudtam visszaaludni. Sokat gondolkoztam rajtad. De azért lassan megvígasztalódtam, mert az mégiscsak álom volt, nem valóság.
Még főzöm a gombalevest, aztán meg felmegyek a várba, megnézem Őfőméltóságát. Bár – ahogy a múltkor mondtam – kissé restellek odaállítani üres kézzel. De talán már járt ott Macskaanyó, és Őfőméltósága elnézi nekem e hiányosságot.
Ha belegondolsz, Mónika is olyasmi, mint az apja. Próbáltam visszaemlékezni, hogy ő mondott-e valaha valakire rosszat, és – a Rudi bácsit ért bírálatokat leszámítva – nem jutott eszembe semmi.
Legyél te is olyan, mint Mónika vagy a mama, vagyis ne legyél pletykás. Holnap kipróbálom, senkiről semmi rosszat nem mondok. Kicsit nehéz lesz, mert találkozom Erikkel egy közös munka végett, és hát ha kérdezget a munkahelyem felől, ahol sok rossz történik, mit mondjak, mi? Majd megpróbálok szépet vagy semmit mondani.
Azért még ma elmondom, Rúd barátunk – Nyuszi elmondása szerint – hogyan köszöntötte az újévet. Mivel nagy volt a ricsaj a Pusztaszeri úton, talán egy petárda is pukkant, Rúd 0 óra 3 perckor kiállt az erkélyére, a Kolosy tér felé fordult és elordította magát: hogy az a retkes kedves anyátokat babusgassátok meg! Hát, így valahogy köszöntötte az újévet. Pontosan már nem emlékszem, ahol bizonytalan voltam, megdöntöttem a betűket. Na, megyek, még a levest is elrontom a végén, kifut vagy valami.
Végtére is most már jobb a kedvem, úgyhogy ha nem is pirosat, de egy narancssárgát megérdemel a mai nap.
Holnap este is írok, megírom, mit mondott Őfőméltósága, milyen lett az aranygalaska stb. Úgyhogy várlak szertettel.
|
