|
acsm naplója
bögre teve [202023 AL], gazdája acsm
2009-09-09
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2009-09-09
Kedves Jucó!
Csutkára felnyomtam a Jam-et. Naon jó ez a zene. Majd hallgasd meg ismét, ha itt jársz. http://www.youtube.com/watch?v=W7LtX9k_ElU
Érdekes, hogy Erik azt mondta, hogy annak idején a bátyjának ez volt a kedvenc zenekaregyüttese 1982-ben. De az még érdekesebb, hogy nekem is. Vagyis szerettem. Ezt egyszerűen nem akarta elhinni, hogy itt a szocializmusban lehetett ilyen zenét hallgatni. Hát nem is nagyon lehetett, csak úgy, hogy egy szobatársam, bizonyos Eőry Szabolcs apja rendszeresen kint járt Bécsben – akkor csak háromévente lehetett egy földi halandónak – és megrendelésre hozta haza a lemezeket. Győrben éltek, és valahogy oda átszivárgott a nyugati kultúra. Mondjuk azért is, mert sok osztriga – viccesen így hívtam az osztrákokat – járt át ebédelni meg fogorvoshoz. És szórták a nyugat mételyét, a popzenét. Szóval Eőry hozta el mindig kazettán a nyugati zenét. Így ismertem meg a Jam-et, meg a Doorsot, Jethro Tullt, Mike Oldfield-et, Dire Straits-et meg egy csomó zenét még. Meg a 3-as rádió szombaton 13:10-kor kezdődő Lemezbörze helyett című műsorából. De erről már részletesen írtam a múltkor. Például Eőryt láttam először nutellát enni. Csak ette-ette, nekem is adott egy nyeletnyit, és úgy hondoltam, ennél finomabb nincs a világon. Hát bizony, óriási különbség volt – és van ma is – a nyugati határnál élők és a keletiek, mint én voltam, között. Te ezt nem is értheted. Mondjuk olyan különbség volt legalább, mint most egy budapesti és egy Bécsben élő között.
Szóval egy máig nagy szégyennel emlegetett lemezvásárlást szeretnék megosztani veled: mondom, majd’ elsüllyedek, ha eszembe jut. Mivel Pesten volt egy kis lemezbolt, ahol minden nyugati cuccot lehetett kapni, ezen felbuzdulva elmentem a szeghalmi lemezboltba – ami a játékbolt sarkában volt – és játszottam az eszem. Kérdeztem az eladótól, hogy ilyen meg ilyen lemez van? Ő nem is értette, mit akarok. Na, ezen én felbuzdulva tovább ostromoltam: és ilyen meg ilyen, meg persze ilyen. Szegény fiatal nő meg fülig pirulva mondta, hogy nekik csak Koncz Zsuzsa meg Zorán lemezeik vannak. Én meg ott fintorogva elhagytam az objektumot. Micsoda szégyen, nem? Micsoda kis seggfej voltam. Egy senki. Na, mindegy, de legalább most már látom az igazságot.
|
Problémás tartalom jelzése
|
