Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-03-06
Kedves Jucó!
Ma reggel is szépen süt a nap, meg állítólag meleg is lesz, és szép kék az ég. És errôl eszembe jutott egy kamaszkori történet, ami remélem, veled sosem esik meg. Voltam már vagy 18 éves, amikor Sárdi komám barátnôje szilveszteri bulit szervezett. Jó nagy házuk volt valamerre Rákospalotán. Szépen odaállítottunk Forgáccsal már este nyolckor, és jókedv?en iszogattunk. Mindent, összevissza. De leginkább Firga ? mert így hívtam Forgácsot ? nyakalt. Én nem nagyon bírom az alkoholt, mint azt már írtam is. Na, az a lényeg, hogy a szülôk fenn az emeleten búcsúztatták az óévet, mi meg lent vártuk az újat meglehetôsen italosan. Normálisak voltak Gyöngyike szülei, csak arra kértek minket, hogy ha elmegyünk, rakjunk rendet magunk után, mert másnap délelôtt 11 felé gyerekzsúrt szervez a nagyobbik lány, akinek már volt is egy ötéves gyereke.
Szóval gyülekeztek az emberek, mi meg Firgával élveztük a nagy szabadságot, hogy italozgatunk. Aztán szép lassan eljött az újév, 1985, és akkor Sárdi kitalálta, hogy csocsózzunk. Csakhát az asztal a pincében volt. Kellet két önkéntes, aki felhozza. Persze mi Forgáccsal válaltuk, mert már kicsit kezdtük unni a lánykacagást, meg a diszkógömb villódzását. Na, lementünk a pincébe a csocsóasztalért, de Forgács ? nehogy kih?ljünk ? hozott egy üveg Lánchíd konyakot. Ott a pincében leültünk egy ládára, és szépen neki iszogatni. Addig-addig, míg teljesen elnyomott az álom. Húnytam egy erôset, és arra ébredtem, hogy nagyon szaggat a fejem. Nézek jobbra, nézek balra, Forgács sehol. Feltápászkodom a koszos földrôl, hát látom, a nagyhaver egy szemeteszsákkal betekarva hortyog egy hordó tövében. Szólok, menjünk, a többiek várnak a csocsóra. Fogtuk hát az asztalt, neki felmenni. De már a lépcsôfordulóban felt?nt, hogy igencsak sokat lehettünk félhalott állapotban, mert már kisütött a nap, és olyan szép kék volt az ég, mint most. Na, nem baj, vittük tovább a játékszert. Én mentem elôl, és mivel mindkét kezem foglalt volt, lábbal próbáltam kinyitni a kilincset, de nem sikerült valami fényesen, így hát a vége az lett, hogy berúgtam az ajtót. De addigra teljesen megváltozott a lakás. Szépen össze volt pakolva, és a szoba közepén körben ült vagy 15 óvodás, és épp kakaót ittak. Akkor kezdett derengeni, hogy már jócskán elmúlt éjfél. De ezel túl sokat nem foglalkozhattam, mert ? mint azt már írtam, nem bírom az alkoholt nagyon, és szaggatott a fejem, amit megtoldott a kakaó fínom illata ? szóval az lett a vége, hogy szeizmikus mozgás rázta meg a bensôm, és hát, hát sikerült egy kegyetlet odahánynom az elôszobaszônyegre. Azok meg csak elh?lve néztek, hogy kik azok az ?rlények, akik egy csocsóasztallal, koszosan, pókhálósan berontanak, és az egyik még oda is rókázik. Gondolhatod, futva menekültünk a helyszínrôl. Azóta sem hívtak minket házibulira Forgáccsal.
Szóval ez jutott eszembe a kék égrôl. De te sose italozz, és fôleg ne keverd az alkoholt. Viszkibôl, tömény alkoholból ? ha már mindenképp innod kell belôle ? keveset igyál, mert csak jóval késôbb jön ki a hatása. Szóval csak mértékkel.
|
