Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-02-24
Kedves Jucó!
Szombat este van és eljöttem levelet írni neked, bár tudom, hogy évek múlva fogod olvasni. Mert – még ugyan nem láttam, de valószínűleg – nem voltál Yavannánál. Lehet, hogy már nem is él. Főztem tegnap este töltött káposztát, és mondhatom, igen jól sikerült. És van egy jó hírem, ha nem akartok a Kolosy térig menni jó savanyúkáposztáért, akkor elég a Budagyöngyéig, mert a káposztás néni lánya ott nyitott egy boltot. Lent a pincében a halasnál. Még nem voltam ott, csak a káposztás néni mondta. De nem is ezért fogok én odamenni, hanem a jó baracklekvár receptjéért. Mert sem anyám, sem Erik barátnőének anyja nem tud olyan jó lekvárt főzni, mint ő. Mert nagy ritkán lehet kapni abból a lekvárból. De csak ritkán, mert igazán nem szabadna árulniuk. Hej, van egy álmon, ha egyszer öreg leszek, fogok én főzni lekvárt, és elküldöm neked, és te sütsz palacsintát a gyerekeidnek, megkened a jó lekvárral, és akkor látod, mennyire ízlik nekik. Akkor majd eszedbe jut, hogy milyen jó, hogy van valaki, aki tud ilyen lekvárt csinálni. Persze nem mondod meg nekik, kitől van, csak azt, hogy egy régi ismerős. De nekem akkor is jó lesz majd, ha erre gondolok.
Bizony, lehet, hogy igaza volt az egyik mohikán-olvasónak, hogy szándékosan szánalmat keltek magam iránt. Lehet, nincs kizárva, de hát, ha ilyen vagyok, mit tegyek?
Mint azt már írtam, az ember álmai sokszor nem valósulnak meg. Mondhatni, több nem valósul meg, mint amennyiből lesz valami. Lehet, hogy ez is olyan lesz, bár úgy érzem, ennyi talán még járna nekem. De ha nem lesz belőle semmi, akkor úgy lesz. Nem fogok reklamálni.
Valami jót is kéne írnom, csak nem jut eszembe semmi. Nick Cave dalol itt megint, és pont egy olyan szám, ami majd egyszer neked is fog tetszeni: easy money. Majd megcsinálom én azt a CD-t, és felrakok rá én sok zenét, hej. Majd meghallgatod, és mindent másképp fogsz látni. Mit mondjak: így a könnyek, így … meg is mosolyognak itt az emberek, hej.
Mi marad egy ember után? Ha meghal, lesznek páran, akik sajnálják, de az is hamar elmúlik, és az idő előrehaladtával lassan mindenki elfelejti. Itt járt a földön, élt, és elmúlt. Az emberek öreg korukban számot vetnek életükkel, és a legnagyobb fájdalom, amikor rájönnek, hogy semmit nem hagynak maguk után. Persze vannak kivételek, például Van Gogh. Ma délután elmentem megnézni a kiállítást, és nagyon jó volt. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a leghíresebb képeit, a napraforgósokat nem hozták el Budapestre. Mert én azokra lettem volna kíváncsi. De így is jó volt, csak kicsit hiányos volt az életmű. És úgy halt meg, hogy mindösszesen egy képet rendeltek tőle, azt is a nagybátyja, vagyis még pénzt sem nagyon kapott érte. Amikor annyi idős volt, mint én, már nem élt. És amikor meghalt, hogy úgy gondolta, senkit nem érdekelnek a festményei. Bizony, eszembe jutott a kiállításon, ha visszamehetnék 1880-ba, megkeresném ezt az embert, hej, megkeresném, és elmondanám, hogy az egész világon kilométeres sorok állnak azárt, hogy a képeit láthassák. Akkor biztosan boldogan húnyta volna le a szemét. Így vagyok én ezzel a naplóval is. Ha valaki, aki negyven év múlva él, most megjelenne itt nekem, és azt mondaná, hej, hej, hej, nem hiába írsz te itt, mert egyszer olvassa az, akinek írod – és nem is egyszer – ezeket a sorokat, akkor az sem érdekelne, hogy most így áll a dolog, tehát boldogan húnynám le a szemem. Most írom itt a sok hülyeséget, ennek oka, hogy megittam két sört. Persze nekem már ennyi is sok. Sose voltam nagy alkoholizáló, te se legyél. Remélem, te is rendelkezel azzal a csodálatos tulajdonsággal, mint én, hogy van egy határ, amit, ha akarsz sem tudsz átlépni. Mert én soha életemben nem kerültem olyan állapotba az alkohol miatt, hogy ne emlékezzek az eseményekre. Van egy beépített fék, ami nem engedi, hogy mondjuk négy sörnél többet igyak, mert ha megkísérlem, inkább visszafelé jön. Úgyhogy megállok. Persze nem egyszer voltam én már másnapos, de azt ki lehetett bírni. A mama sem volt soha nagy ivó. Emlékszel, amikor baboztunk – valami kártyajáték, amit Paliliéktől kaptál kölcsön – szóval, amikor azt játszottuk, iszogatott egy kis édesbort. És csak onnan lehett tudni, hogy italos, hogy amikor mondtam neki: „add meg a tartozásod”, akkor rám se nézett, csak a szája sarkából rám nyújtotta a nyelvét válasz gyanánt. Mármint a kártyás babszemtartozását. Akkor már Solimáron laktatok.
Szerinted küldjek fonalint? Kékfehér fonalint? Szerintem szövök én neked karkötőt, és elküldöm, de nincs kizárva, hogy kidobod. Pedig annak az évszázados örmény hagyománynak nem szabad megszakadnia. Mert mondom neked, köss a lányod csuklójára fonalint, kékfehér fonalint. Ne feledd! Mert lehet, hogy te nem kötsz kékfehér fonalint, de amikor olvasod ezeket a sorokat, rájössz, hogy ezek a dolgok fontosak. És ha lesz lányod, kötsz a csuklójára fonalanit, hej, hej, hej, kékfehér fonalint. És addid fogja hordani a lányod, amíg meg nem látja az első gólyát. Lehet, hogy csak ennyi marad utánam, de ennyi is elég: fonalin, kékfehér fonalin.
|
