Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2010-05-03
Kedves Jucó!
Tegnap láttam egy érdekes filmet, illetve egy kísérletet, persze kereskedelmi csatornásítva. A Viasat3 csatornán összehoznak három fickót meg három nőt. Először nem találkoznak, csak úgy, hogy nem látják egymást. Vagyis ülnek egy-egy asztalnál, velük szembe egy-egy nő, vagy fickó, és beszélgetnek. Mindenki beszélget mindenkivel. Aztán így valamennyire képet alkotnak a másikról. És az az érdekes, hogy volt egy nagy kövér fickó, aki nagyon rámenős, vicces alak volt, a nők kacagtak, már azt is lőhozta a faickó, hogy gyereket szeretne. Persze, hogy mindegyik nőnek ő tetszett – mondom, látatlanban. Aztán volt két savanyútojás fickó, akik csak úgy sótlankodtak, semmi érdekes dolgot nem tudtak mondani. Aztán jött egy tükörszoba, ahol meg lehetett nézni a felhozatalt. Persze, itt nem hallották egymás hangját, mert el volt torzítva a másik nem felé, de lehetett őket utasítgatni. Például az egyik nő azt kérte, hogy táncikáljanak, mosolyogjanak. A fickók – egyesével mentek be a szobába – a túloldalon meg mind a három nő ott állt. Szóval a fickók meg sétáltatták őket meg ilyesmi. Közben meg kérdezgették a szereplőket, hogy így, hogy már látják a másikat, mi a véleményük. És mindegyik azt mondta, hogy a dagadttal nem állnának szóba, és remélik, nem ő az a Zoli, aki9be a sötétszobában belehabarodtak. De azért sejtették, hogy igencsak az lesz. A savanyútojások meg tetszettek külsőre nekik. Ja, és volt egy kövér nő is köztük, de az sem tetszett egy fickónak sem.
Aztán végül megismertették őket egymással, és egy papírra fel kellett írniuk, hogy kivel találkoznának még egyszer szívesen. És érdekes volt az eredmény, mert nem a legszebb, legcsinosabb nővel akartak találkozni a fickók, meg nem is a kövérrel, hanem a közepessel. A csodaszép ezen meg is volt döbbenve. De szerintem az volt, hogy túl szép volt ez a nő, és féltek tőle. Egyedül a dagadt pasas szeretett volna vele találkozni, mert nyilván hozzá van szokva az elutasításhoz.
Na, gondolkoztam ezen, hogy mi értelme az ilyen műsornak. Semmi, gondoltam. De aztán rájöttem, hogy ez pontosan leképezi az internetes ismerkedést. Vagyis látatlanban az ember elképzel valaki mást, nagyon szép, számára ideális partnert, aztán meg jön a nagy csalódás. Ezért is hülyeség szerintem az ilyen ismerkedés.
Szóval érdekes volt az a műsor. Minden héten kedden este kilenc körül va: Téged akarlak, ez a címe.
Kedves Jucó!
Szeret-e Isten? Ezt kérdem én? A válaszom mi is lehetne más, mint az, hogy igen, szeret Isten. Bizony, az ember olyan, hogy akkor érzi csak, hogy szereti Isten, ha kap tőle valamit. Egyébként meg csak panaszkodásból, kételyekből áll ki.
Mert most pont olyan akciók vannak az Ikeában, ahonnan venni akarjuk a konyhabútort, amilyenekre álmunkban sem számítottunk. Plusz, 0%-os részletre lehet venni az egészet, ja és a kedvezmény 10%. Vagyis minden megkezdett 100 000 forint után adnak egy 10 000 forintos vásárlási utalványt. Na, majd meglátjuk, mennyi sikerül belőle, mert lehet, hogy ezt a részletfizetési kedvezményt nem tudom igénybe venni, bár nem hinném, hogy lenne akadálya. De ha igen, akkor nagyon jó, hogy nem kell a beépítet szekrény és a tolóajtó megrendelését elhalasztani. Mert most úgy állt a dolog, hogy ez lesz. Csak azért írom ezt, mert ugyanezt éreztem, mikor elkezdődött annak idején az építkezés. Vagyis végtelen hálát Isten felé, amiért volt olyan kedves, hogy megvehettük azt a telket, elkezdődött a munka, kevesebbe is került az elején minden, mint amennyire számítottunk, és minden olyan szépen haladt … az elején. És emlékszem, hogy amikor mentem dolgozni, akkor még a zöld zsilipben – vagyis Solimárról kijövet – a kishíd előtt megálltam kocsival, és túláradó örömmel szívemben hálát adtam Istennek a jóságáért. Aztán az építkezés végére valahogy minden elromlott, sok minden úgy alakult, ahogy nem szerettük volna. De alapvetően a mi és nem Isten hibája volt, hogy elromlott.
Szóval most is ezt érzem, azt a nagy hálát és örömet, amit akkor az elején. De most megpróbálok kitartóbb lenni a hálában, hátha most nem rontom el.
Te hogy vagy? Csütörtök-pénteken nem írtam, mert szabadságon voltam, most is csak fél napot voltam bent, vagyis csak délutánra jöttem, mert reggel volt a lakásban a kivitelező.
Ja, és – bár nagyon hálás vagyok érte Istennek, hogy ez is sikerült – de nagyon hideg van ott lent a földszinten, ahol meghúztuk magunkat a felújítás idejére. Tisztára olyan, mint annak idején a Boróka utcában volt. Szegény mama, hogy utálta, de most már meg is értem. Összehasonlíthatatlanul jobb az emelet, mint a földszint.
Már rég beláttam, hogy rá kellett volna hallgatni, mikor az volt a kérdés, hogy a Remetére vagy a Borókába költözzünk. Ő mindenképp a Remete mellett volt, és meg az egyszerűség és olcsóság miatt ragaszkodtam a Borókához.
Szegény, nagyon nehezen tudta megszokni azt a jégvermet. De hát az ember mindig utólag okos.
|
