Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-08-01
Kedves Jucó!
Tegnap láttam az új képeidet a viven. Szép kis hörcsögöd van, biztos Putyikának is tetszik. Gondolom, fiú, mert az egyik aláírás szerint így vagytok egy család.
De ha jót akarsz, nem veszel hozzá lányt, mert úgy jársz, mint én annak idején. Írtam is meg el is meséltem talán annak idején. Szóval született vagy hat kishörcsög, és én nagyon boldog voltam. Mondták az állatkereskedésben, ahol az eledelt vettem, hogy vigyázzak a kicsikre, mert van, hogy az anyjuk megeszi ôket, holott növényevô. Akkor eszi meg, ha nem kap elég vizet. Vigyáztam is rá, adtam külön vizet, répát, salátát meg minden. De az egyik este, mikor hazamentem a munkából, hiányzott egy. Ja, és az apjuk külön volt. Szóval nem volt meg az egyik. Nem tudtam mit tenni, nem lehetett elválasztani ôket, hisz? még szoptak. Másnap megint eggyel kevesebben voltak. Gondolhatod, hogy sajnáltam ôket. Addig-addig koptak, míg megmaradt egy, a lekisebb, de egyben a legszebb is. Ô ott csucsukált békésen a faforgácsban, csak a kis arca lógott ki. Az anyja is békésen szunyókált. Gondoltam, ennek megkegyelmezett, és talán tudja, hogy nem bírna több kishörcsögöt felnevelni. De este, mikor hazajöttem, láttam, hogy a kishörcsög továbbra is csucsukál, pont úgy és ott, mint reggel. Gondoltam, megsimogatom. Ja, mivel az apjuk sötétbarna volt, az anyjuk meg aranyszôke, egy ilyen, egy olyan született, csak a legkisebb volt csíkos. Szóval mesimogattam, amikor rádöbbentem, hogy ez csak a kishörcsög feje, a többit jóíz?en megette még elôzô nap az anyja. Annyira begurultam az iszonyattól, hogy vettem egy zacskót, beleraktam az anyát, kimentem az udvarra, leraktam a földre, és egy lapáttal addig püföltem, míg ki nem lapult. Lehet, hogy nem kellett volna, de annyira ideges lettem. Az apjuk még sokáig megvolt, csak egyszer adtam neki a meggylevesbôl egy kis fahéjat, és szegénynek másnapra egy kétcentis béldarab kilógott a fenekén, és nem akart elmúlni. El is vittem egy kis dobozban állatorvoshoz, aki mondta, ha holnapra nem javul egy injekcióra, vigyem vissza, mert el kell altatni. Bizony, nem javult, ezért visszavittem, és szépen elaltatták. Én meg sírtam, mint egy gyerek. Pedig már annyi idôs voltam, mint most Kolbászt.
Szóval, ha nem akarsz szívfájdalmat, ne legyen párja a hörcsögödnek. Ezt a levelet el akartam most küldeni a freemail-címedre, de mégsem küldöm, mert nem hiszem, hogy örömet szereznék vele.
Ja, azt láttam, hogy tényleg pont olyanok a körmeid, mint az enyémek. Ezt is jó látta mama, amikor megszülettél. Meg szépek a szemeid is.
|
