Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-06-05
Kedves Jucó!
Megint esik az eső, mint tegnap reggel. De ebédre kiderült az idő, remélem, most is így lesz. És az jó is volt, mert elmentem a hegyekbe biciklizni tegnap előtt este, meg tegnap is. De tegnap már óvatosabb voltam, mint előző nap, mikor még azt hittem, hogy a Széll Vivi által drótszamárnak nevezett biciklimmel vagyok olyan ügyes, mint a hegyek száguldó harcosai, akik mint az őrültek nyargalásznak a fák közt. Szóval nagy nehezen feltekertem egy erdei úton a Normafához és döngettem lefelé a Tündérszikla irányába. És volt egy nagyon meredek út, amin biciklinyomok voltak. Gondoltam, nehogy már ne tudjak ledöfni itt ... alig mentem öt métert, úgy elterültem, mint a gyalogbéka. Mert nekimentem egy kisebb kiálló gyökérnek, a bicikli fennakadt, én meg repültem fejjel előre. Na, a végén meg csak csúsztam lefelé, a bicikli meg utánam. Tiszta vér lett a tenyerem. De ami még jobb, nem adtam fel, így még két méter után ugyanezt eljátszottam. Estem megint egy embereset. Akkor már a térdem meg a könyököm is vérzett. És ha hiszed, ha nem, annyira jó volt taknyolni, hogy nagyon. Nem mondom, hogy még egyszer megcsinálnám – ahogy már tegnap ott, azon a szakaszon le is szálltam, és csak toltam a biciklit – hanem azért volt jó, mert előjöttek a gyerekkori emlékek, amikor mindig tiszta „prezúr” (ahogy anyám mondta) voltam. Vagyis tiszta sebhely. Szóval csak nevettem, hogy milyen hülye vagyok. De hihetetlen jó érzés feltekerni a hegyre. Mert emlékszel, amikor néha áttekertünk Nagykovácsiba, az is milyen jó volt. Csak száguldoztunk az erdőben. De egyébként tényleg veszélyes, mert az ember mehet 30-40-nel is, és ha akkor esik el, szétmehet a feje egy fán. Szóval majd nagyon vigyázz, ha a gyerekeddel biciklizel az erdőben. Ne engedd felgyorsulni nagyon. Na, szóval már tegnap óvatosabb voltam, és nem estem el. 50 perc alatt fel tudok menni a Budagyöngyétől a Normafáig. Hidd el, nem kis teljesítmény. A libegőig a kocsiúton, onnantól meg az erdőben. És ott leülök egy padra, kifújom magam, lehűlök, és onnan meg vissza. De a visszaút a Budagyöngyéig (ahogy én hívom: Buzigyöngye) nem tart tovább 12 percnél. Sokszor eszembe jutott út köben, hogy hej, milyen jó lenne, ha együtt bicikliznénk.
|
