Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-06-05
Kedves Jucó!
Tegnap úgy hagytam abba, hogy ma folytatom, milyen volt a találkozó a volt évfolyamtársammal. Szóval odajött, én meg sem ismertem. Vele volt a kislánya, aki nagyon kis aranyos volt, olyan, mint te voltál, csak elég szófogadatlan. Olyan kavicsokat szedett fel, amiket a fák tövébe szórnak, aztán gondolhatod, hogy azokra pisilnek a kutyák. Az apja meg hiába kergette, nem fogadott szót. Sôt, minden kutyához ada akart szaladni, megsimogatni. Meg a babakocsikat üldözte, hogy megnézi a kisbabát. Szerencsére, te sokkal nyugodtabb és szófogadóbb kislány voltál kétévesen. Nem is nagyon foglalkoztam az apukával, sokkal inkább a kislány érdekelt. Mondtam neki, amikor már elkezdte a kavicsokat dobálni, hogy ha szót fogad, elmesélem, hogy jártam az állatkertben. Merthogy én sem fogadtam szót. Mert ki van írva mindenhová, hogy az állatok ketrecébe nem szabad nyúlni. Bezzeg nekem írhatták, én csak benyúltam az oroszlánhoz, az meg hamm ? leharapta a hüvelykujjam. És majdnem lenyelte, amikor rákiáltottam. Erre aztán kiköpte, és elszaladt. Na, én meg ott álltam hüvelykujj nélkül, illetve attól elszakítva, pontosabban elharapva. Szerencsére volt nálam t?, meg cérna, és gyorsan visszaôcköltem, mert én orvos is vagyok ám. De nem sikerült valami fényesen, mert azóta is le-leesik az ujjam vége, így, ni. És megmutattam, hogy lehet még mindig levenni az ujjam végét. Biztos tudod, hogy, mert neked is elmesélte, meg megmutattam sokszor. Na, erre a kislány megszeppent, és rögtön szófogadóbb lett vagy tíz percig.
Emlékszem, amikor Tréger Martyinak meséltem, egész este lázban volt otthon, és csak azt hajtogatta, hogy neki is kell levehetô ujj. Remélem, ennek a kislánynak több esze volt, és inkább megértette belôle, hogy szót kell fogadni. És közben szépen megfogtam a kis hátát meg hasát, és pont olyan kis maroknyi gyerek volt, mint te valamikor.
És ehhez kapcsolódik a mai álmom is. Ott voltam nálatok valamiért ? gondolom, azért álmodtam ezt, mert tegnap délután elhoztam a biciklimet ? és mamával beszéltem. Mondta, hogy siessek, mert mindjárt hazaérsz, és akkor kénytelen leszel találkozni velem. Én siettem is, de ennek ellenére te betoppantál. Csak az volt az érdekes, hogy olyan korú kislány voltál, mit az évfolyamtársam gyereke. És ahogy megláttál, odarohantál, és már messzirôl kérdezted kiabálva, hogy ?ugye nagyon hiányzom neked??. És én nem is tudtam szólni, csak átöleltelek, megfogtam a kis hátad meg hasad és sírtam. Nem is tudtam megszólalni. Te is sírtál. Ekkor ébredtem fel, de valójában nem sírtam. Pedig régebben sírva ébredtem fel ilyenkor. Kint szakadt az esô. Még nagyanyám figyelte meg, hogy ha arra ébred, hogy kint esik, akkor valami szomorút álmodik. Olyankor legtöbbször az anyjával beszél álmában, Sáfrány Zsófiával.
|
