Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-04-13
Kedves Jucó!
Látom, özvegyasszony lettél. Tegnap elhunyt a férjed, Paszek. Már Yavannának sem kell sok. Ilyen az élet, pontosabban a halál.
Tegnap este voltam Erikéknél, és Zsófikafika épp rendezgette a régi fényképeit. Mutatott egy csomót az apjáról, aki pár éve meghalt. Csodálatos ember lehett. Zsófi nagyon szerette. Feltaláló volt, aztán egy hivatalban dolgozott. Még, amikor kicsik voltak Zsófiék, összeszedett egy autóra való pénzt ? azt hiszem, akkor találta fel a repülôgépet vagy mit ? és elindultak világkörüli útra. Mondjuk csak Európába, de az abban az idôben nagyon nagy dolog volt. Volt egy kis szuper8-as filmfelvevôje, és azzal is filmezgetett. Mert egyébként nagy fényképész volt. Nem volt egy görcsölô ember, volt, hogy a két gyerekkel egy parkolóban aludt Németországban, de a gyerekek nagyon élvezték. Aztán másnap tovább Franciaországba. Zsófi nagyon szerette, és amikor a szülei elváltak, szinte belebetegedett. Mondta, hogy egyszer arra ébredt, hogy az apja ott ül az ágya mellett, fogja a kezét, és közben némán sír, hull a könnye. Érezte a kezén a könnycseppeket. De Zsófi úgy csinált, mintha aludna. Egy kis idô után kiment a szobából az apja. Aznap este valami cuccáért ment fel a régi lakásra, és akkor ment be a gyerekekhez.
Nagyon szép, hogy Zsófi még mindig milyen szeretettel beszél az apjáról. És sokszor sír, amiért úgy halt meg az apja, hogy lehetett volna segíteni rajta. Mert vesebeteg volt, és veseátültetésre várt, csak elôbb halt meg, minthogy vesét kapott. Pedig sok pénzért elôre lehet hozni a várólistán. És ezt csak az apja halála után tudta meg. Ezért szokott sírni sokszor. Amikor Erik mesélte, csak azt gondoltam, valami színészkedés, álszent dolog, de tegnap láttam Zsófin, hogy tényleg mennyire szerette az apját. Minden fényképrôl mesélt, alig lehetett leállítani. Egy csomó mindent csináltak együtt: kirándultak, fényképeztek, barkácsoltak. Ahhoz nagyon értett, hisz? feltaláló volt. Kár, hogy eltávolodtak egy idôben, mondta Zsófi. És amikor ismét rátalált az apjára, már nagyon rövid volt az idô amit együtt tölthettek. De legalább ennyi kis idô is jutott. Apja emléke örökké szívében él.
Tényleg megható, hogy ez a nagyszájú, szigorú nô olyan meghatottan és szeretettel beszél az apjáról.
Péntek 13. van, de ez az égvilágon semmit nem jelent, fôleg nem rosszat vagy jót. Ez babona, és ebben nem hisz az ember. Mert nem a dátumok mozgatják az ember életét, hanem Isten. Ezt jegyezd meg.
Jó hétvégét, menj kirándulni, bár kissé már meleg lesz ahhoz. Én Balatonszárszóra megyek Erikkel felásni a kertet. Biztos jó lesz.
|
