Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-06-19
Kedves Jucó!
Szegény nőnek nincs anyateje, illetve nem nagyon tudja elővarázsolni, bármit is tesz. Pedig az interneten egy csomóan írták, mit vegyen be, mit igyon, hogy több teje legyen. A leghasznosabb tanács, hogy fejjen, amennyit csak lehet, és amennyit csak bír. Bizony, mama teje is majdnem elapadt, amikor 2-3 hetes voltál. És akkor semmi más nem segített, mint a fejés. Csak sajnos mama nem bírta, mert a kézfeje hamar elfáradt. Úgyhogy – ha azt akartuk, hogy egészséges legyél – nem volt más választás, mint hogy én fejtem. Emlékszem, a Heidelbergi Kátét kellett kivülről megtanulni, és az egyik kezemben tartottam a könyvet, a másikkal fejtem. Persze mamának is fájt, nemcsak nekem. Vagy két hétig kellett ezt csinálni, mire újra lehetett szoptatni. És utána minden rendben volt: majdnem egyéves korodig szíttad a jó anyatejet. Na, ebben az időszakban van most szegény anyuka. Naponta 700-900 látogatója van a blognak. Nem is tudom, én hogy találtam rá. De nagyon olvasmányos.
Tegnap viszont egy végtelenül szomorú dolognak voltam tanúja. Az egyik kolléganőm kérdezte, hogy láttam-e az RTL szilveszteri számát, amiben szerencsétlenül sikerült riportokat válogattak össze. Persze nem láttam, nem nagyon nézek tévét, kiváltképp szilveszterkor nem. Szóval megmutatott a jutubon egy részletet belőle, ahol azokat a snitteket szedték össze, amik nem sikerültek. Vagyis minden riport elején mondják az illetőnek, hogy sétáljon el a kamera előtt, azt felveszik filmre, és majd ezalatt elmondja a narrátor, hogy XY könyvtáros vagy ügyvéd stb. És majd utána vágás jön, és akkor már a mikrofonba beszél az illető. Na, és volt egy pár sikertelen „elsétálás”. Ilyen volt az egyik olyan, amikor egy idősebb – szerintem részeg – cigányember mutatta a kertjét, és elindult alaposabban bemutatni, de szerencsétlennek merev volt a lába, és pár lépés után úgy elterült, mint a nagyalföld. És szegény csak értetlenül pislogott a riporterre, nem is értette, mi van most. Ennyi volt a jelenet, és annyira röhögött rajta mindenki, hogy majd bepisiltek. Visítottak a kacagástól. Nekem meg a szívem majd’ megszakadt. Nem értem, hogy lehet így kiröhögni egy szószerint elesett, nyomorult embert. Nem értem, ha addig élek sem. Majd megpróbálom megszerezni a linket, hátha akkor még meglesz, mikor ezt olvasod. Ahogy eszembe jut, könnyes lesz a szemem. Ahogy nem tudok nevetni a csíííz eleső gyerekein, úgy ezen sem tudok kacagni. Remélem, te sem. Közben elkértem a linket is:
http://www.youtube.com/watch?v=tjGiM6WLnuU
|
