Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2010-05-12
Kedves Jucó!
Meddig kell másnak falazni vajh’? Mert van egy munkám, ami rendszeresen jön, kéthetente egy nap, ami abból áll, hogy egy külsős által összelopkodott, valamelyest átírt szöveget – energiagazdálkodással kapcsolatos – ezt kell „átfutnom”. Gondolják a csúcsvezetők, hogy csak át kell futni, mert az kész. Hát kiderült, hogy egy gyakornok írogatja, aki ezért nem kap pénzt, és csak összecsapja. Korábban egy mozgássérült csinálta, nem mondom, hogy az sokkal jobb volt, de egy fokkal jobb. Szóval tegnap átküldték ezt a gyakornok féle 25 oldalt, és majd’ megzavarodtam. Egy napig kínlódtam vele, mert annyira rossz volt, hogy nem adhattam ki a kezemből. Az egészet át kellett volna írni a legelejétől kezdve. De arra meg nincs idő. Meg annyi hiba volt benne, hogy ha tényleg csak átfutnám, kevés lenne. Például a fűtőberendezés helyett rendszeresen fűzőberendezést írt, amit még ő sem vett észre, mert a korrektúra elfogadja. És könnyű félreütni, hisz’ egymás mellett van a t és a z. nem szóltam volna én ezért különösebben, csak pont bejött a főnöke, és kérdezte, mi újság, én meg kérdeztem, hogy ki írja ezeket – még mindig azt hittem, hogy egy külsős –, közben kiderült, hogy a gyakornok. Aztán elmondtam, mi a probléma vele. De nem túloztam, szóval nem áztattam el. Nem kenyerem a beköpés, de végül is együtt dolgozunk, és így egymás munkáját nehezítjük meg. Nem kicsit, nagyon. Ahogy Gyurcsánszki mondta. Mintha nem lenne elég munka, ráadásul egy csomó pluszmunka, mert az ekant nem tudja kiszedni az ügyfélből, mit akar, csak a levegőbe beszél. Így volt ez a múltkor is, amikor egy újságcikket kellett írni, és csak annyit mondott, 2-3 bekezdést kell írni a csokiról. Semmi többet. Amikor rákérdeztem, még ő nézett hülyének. Aztán hétvégén kínlódtam vele, írtam valamit, és még tegnap is, rá három hétre ezzel kínlódtam, mert mindig valami eszébe jutott az ügyfélnek. Mindegy, nem érdekel, mindenhol ez a hülyeség megy.
Szóval egy bizonyos határig tűrjön az ember, ne árulkodjon, de egyszer elszakad a cérna, és akkor lépni kell. De akkor is csak normálisan.
|
